Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytáré 121 zett közlök tekintendők szerzőknek, vagyis felelős személyeknek ; míg ellenben R. Vilmos és S. István már eredetileg sem voltak semmiféle sajtójogi felelősségi fokozatba besorozhatok. Minthogy pedig a St. 48. §. végbekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha eredetileg is sajtójogilag felelős személy ellen indult meg a sajtóvétség miatt az eljárás, tehát a St. 48. §. végbekézdése csupán a különböző sajtójogi felelősségi fokozatok között teremtette meg az elévülés kérdésében az egységet; ennélfogva a St. 48. §-a végbekezdésének hatálya nem terjedhet ki a St. 37. §. 1. bek.-ben említett szerző ellen folyamatba tett eljárásra, mert ez a szerző sajtójogilag felelős személynek nem tekinthető. Ezek szerint, mivel kétségtelen, hogy az adott esetben a vádbeli cikknek terjesztése megkezdésétől M. Gyula és Cs. Ferenc vádlottak ellen 1926. évi november hó 3-ig bekövetkezett elsőbírósági intézkedésig több, mint hat hónap telt el: ennélfogva ezen vádlottakkal szemben a bűnvádi eljárás megindítása elévült . . . 84. /. Jogszabály nem rendeli, hogy a miniszternek a felhatalmazást tartalmazó hivatalos iratot saját kezűleg kell aláírnia. — //. Sajtóügyekben csupán azokban az esetekben kötelező a vizsgálat, amelyekben az 1921 : XXIX. tc. 7. §-a értelmében egyéb köztörvényi ügyekben is kötelező. (Kúria 1928 jún. 6. B I. 8297/1927. sz.) Indokok: . . . A Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján azért jelentett be a vádlott semmisségi panaszt, mert nincs törvényszerű felhatalmazás s mert a cselekmény sajtójogilag elévült. A panasz mindkét irányban alaptalan. A felhatalmazásra vonatkozólag azért, mert a ((miniszter rendeletéből)) megadott felhatalmazás maga a miniszter által adottnak tekintendő s mert sem a Bp. 91. §-a, sem más jogszabály nem írja elő kötelezőleg azt, hogy a miniszternek a felhatalmazást tartalmazó hivatalos iratot sajátkezűleg kell aláírnia. Az elévülés kérdésében a vádlottnak az az álláspontja, hogy a jelen ügyben az 1921: XXIX. tc. 7. §. 1. pontja értelmében a vizsgálat kötelező lévén: szabálytalan volt a kir. ügyészségnek az az eljárása, hogy ellene csupán nyomozás alapján adott be vádiratot s ennek folytán szabálytalan és semmis volt a vádtanács elnökének 1925 június 13-án a vádirat kézbesítése iránt tett intézkedése, melynek figyelmen kívül hagyásával pedig ez ügyben