Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 147 (Kúria 1928 máj. 23. B I. 77G1/1927. sz.) Indokok: Az ítélet ellen a vádlott és védője semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 384. §.11. pontja alapján, mert az ítélet törvényszerű vád nélkül hozatott, mert nem a főmagánvádló a sértett, amennyiben nem ő reá vonatkozik a vádbeli sajtóközlemény, a cikkben megnevezve nincs és a cikkben foglalt kritika nem az egész személyösszességre, hanem csupán egy részére, a megbízhatatlan hírlaptudósításokra vonatkozik; azt pedig a cikkből kivenni nem lehet, hogy cikkíró főmagánvádlót ezek közé sorolja. E szerint védő és a vádlott voltaképpen nem alaki, hanem a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okot kívánják érvényesíteni azon az alapon, hogy a főmagánvádló magánindítványt előterjeszteni nem volt jogosult. A kir. Kúria ezt a panaszt alaptalannak ismerte fel. A kir. Kúria a kir. ítélőtáblának jogi indokolását helytállónak fogadta el, még azért is, mert a cikk a fővárosi lapok pécsi tudósítóit általánosságban, minden megkülönböztetés vagy megszorítás nélkül, megbízhatatlanoknak mondja. A vádbeli cikknek utolsó pontja is, amelyben vádlott a pécsi tudósítások túlnyomó részével szemben óvatosságot tart szükségesnek, nem a tudósítók, hanem csupán a tudósítások tekintetében enged kivételt tenni. Azt pedig a védő sem teszi vitássá, hogy a becsületsértés tárgya egy személyösszesség is lehet és hogyha a sértés az egész személyösszességre vonatkozik, ennek minden tagja jogosult sértettként a megtorló lépéseket folyamatba tenni. Annál kevésbbé lehet főmagánvádlótól a magánindítvány jogosultságát elvitatni, mert a cikkben lakóhely és foglalkozás szerint megjelölt sértett személyösszesség, nyilvánvalóan, a személyeknek egy oly szűkebb körét foglalja csak magában, amelynek tagjai könnyen számbavehetők s az oltani olvasó közönség előtt vagy legalább annak egy része előtt, névszerint is ismeretesek lehetnek . . . = Kollektív egység megrágalmazása: BDtár XVIII. 429., XXI. 4., 48., 65. 79. A rágalmazás a sértett erkölcsi egyéniségét támadja meg, a hitelrontás a sértett vagyonjogát fenyegeti; oly esetben, mikor ugyanazon nyilatkozattal, ugyanazon sértettel szemben köuette el a vádlott a két különálló jogsértést, anyagi halmazatot kell megállapítani. __ . (Kúria 1928 máj. 30. B I. 8463/1927. sz.) Indokok: . . . Nem áll meg a kir. ítélőtáblának az az érvelése, hogy a vádlottnak a rágalmazásban való bűnössé kimondása