Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. a legádázabb gyűlölettel támadta, azzal vádolva meg az ország vezetőit, hogy titkosan fegyverkeznek, rablógyilkos bandákat szer­veznek és tartanak fenn, melyek az utódállamokat megtámadni készülnek vagy azokat legalább is állandóan nyugtalanítják, pogro­mokat akarnak rendezni és Európa békéjét állandóan veszélyez­tetik. Nem tisztelnek sem nemzetközi morált, sem szerződést, csak az erőszaknak engednek és az ország szomszédait állandó fegy­veres készenlétre kényszerítik. Ezen cikkek szerint továbbá Magyar­országban nincs rend, nincs törvénytisztelet és ott rablók és gyil­kosok garázdálkodnak, amiben a hadsereg is részt vesz és az 1922. évi március 19-iki számában a lap egyik cikkében egye­nesen felhívást intéz a ((művelt világ demokratikus és szocialista szervezeteihez, hogy fordítsák tekintetüket Magyarország felé és emeljék fel tiltakozó szavukat)). Ezt az uszító szellemet és irányzatos tevékenységet bizonyítja az első- és másodbírósági főtárgyalásokon ismertetett és különösen az első- és másodfokú ítéletekben idézett újságcikkek mellett Garami Ernő, a «Jövő» akkori főszerkesztőjének ((Forrongó Magyar­ország)) című könyve is (205—207. o.). És ez az uszítás célza­tosan és természetszerűen abban az időben érte el tetőpontját, amidőn a trianoni békeszerződés már alá volt írva és annak be­cikkelyezése, továbbá Magvarországnak a népszövetségbe való fel-' vétele küszöbön állolt és amikor a nyugatmagyarországi, a pécs­baranyai események és Károly király visszatérési kísérlete miatt az utódállamok úgyis íokozottabb bizalmatlansággal és idegesség­gel viseltettek Magyarország iránt. Szóval ezek a céltudatos és heves támadások az említett lap részéről az országot éppen sorsdöntő óráiban érték és hogy nem eredmény nélkül, az kitűnik Göndör Ferencnek ((Vallomások könyve» című könyvéből is (225—226. oldalon); de az úgy­nevezett emigráció működésének eredménye volt az 1920. évi külföldi munkásbojkott is, ami ugyancsak a most említett könyv vonatkozó szövegével nyert bizonyítást. A ((Jövő)) című lapnak ez az iránya s munkatársainak ennek megfelelő működése kizáróan egy cél szolgálatában állolt: Magyar­ország kormányzóját, annak egész kormányrendszerét és kormány­férfiait akár a népszövetség útján, akár pedig valamely kis- vagy nagyántántbeli hatalom közbelépésével a helyükről eltávolíttatni és az oktróbistákat, mint szerintük bevált és közismert jó demokra­tákat ismét hatalomhoz juttatni. Ennek a lapnak volt a vádlott állandó munkatársa alapításától úgyszólván megszűntéig, mintegy két éven keresztül. Ebbe a lapba a vádlott több, mint száz cikket írt és természetes, hogy a lapot állandóan olvasta is, tehát teljes mértékben ismerte annak irányzatát, törekvéseit és egész szellemét.

Next

/
Thumbnails
Contents