Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

70 fíihtlclőjogi Döntvénytár. Indokok: ... A valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis a vádlott a vád tárgyává tett tényállítást a K. rendőrfőlörzsőrmester fegyelmi ügyében az ügy vizsgálatával megbízott csendőrfőhadnagy előtt, ennek felszólítására, mint tanú telte. Az alsófokú bíróságok tévedtek ugyan abban, hogy a vádlottat a Bv. 17. §. 1. bekezdése alapján mentették föl a vád alól, mert a kir. Kúriának 1926 június 4-én 2707 1926. szám alatt kelt jogegysége határozata szerint a Bv. 17. §-ának 1. bekezdésében engedett mentesség csak az ügyfélnek vagy képviselőjének tényállításaira vagy kifejezéseire nyer alkalmazázt, ellenben nem terjed ki az üg\ben tanuként kihallgatott egyénekre. Mindazonáltal az alsófokú bíróságok mégis helyesen mentették fel a vádlottat a vád alól. Ugyanis a hatóság közege által kihallgatott tanú anyagi és alaki jogi következmények terhe alatt köteles a szóban lévő ügyben mindazt előadni, amiről az ügyre vonatkozóan tudomással bír. A vallomástételnek ez a kötelező volta kizárja, hogy a tanú a vallomásában foglalt tényállítás által a Bv. 1. §-ába ütköző rágalmazás vétségét kövesse el; mert ez a vétség a hatóság és közegeinek körqn-körül kívül álló «más)> egyén előtt tett tényállításokat tünteti, ha azok a törvényben felsorolt következményekkel járhatnak, amiről itt szó sincs, mert más egyén panaszára a fegyelmi eljárás előkészítő része már folyamatban volt, s a vádlott ennek során hallgattatott ki a más által tett panasz tárgyára. A vádbeli cselekmény ennélfogva jogilag nem létesült az által, hogy a vádlott tanúvallomása valótlan lényállításokat tartalmaz. A tettazonosság keretében a vádlott e cselekménye a hamis vád, illetve a hatóság előtt való rágalmazás tényálladékát nem valósította meg, mert a vádlott törvényes eljárás indításának céljával nem <(vádolt», hanem a már folyó eljárás során tanuzási kötelezettsége keretében tett nyilatkozatokat, amelyeknek egyes ténybeli részei valótlanok. Amennyiben pedig a vádlott, mint tanú hamis vallomást tett, ez a ténye a szándékos vagy gondatlan hamis tanuzást (Btk. XII. fejezet) állapítaná meg. Ámde a jelen esetben ezekről a bűncselekményekről sem lehet szó, mert ezek tényálladékához hozzá tartozik az, hogy a tanú vallomását esküvel megerősítse. Már pedig a jelen esetben a fegyelmi eljárás anyagát gyűjtő kihallgatása alkalmával a vádlottat meg nem eskették. Ennek hijján pedig a 26. számú teljes-ülési döntvény értelmében a hamis lanuzás meg nem állapítható. Minthogy ezek szerint a vádbeli cselekmény a tettazonosság