Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. Ami a Kolozsvárt elkövelelt cselekményeket illeli, ezekre nézve megállapítást nyert, hogy a ((Vérebek* című cikk, az «Űj Ember»nek 1920. évi április hó 11. napján, «A gyáva zsidók* című cikk pedig ugyanazon lapnak 1920. évi május hó 16-ikán megjelent számában közöltettek, hogy az «Új Ember* egy minden vasárnap megjelenő, tehát időszaki lap; az ((Őszinte szó az emigrációs politikáról)) című cikk a ((Bécsi Röpiratok)) című nyomtatványban jelent meg Bécsben, az 1921. év nyarán, június 19-ét követő időben, de arra nézve, hogy ez a «Bécsi Röpiratok* című folyóirat egy hónapot meg nem haladó időközben jelent-e meg (St. 3. §.), hogy tehát időszaki lap-e, ténymegállapítás nincs s ez magából a röpirat címlapjából sem állapítható meg. A vádlott ellen ezen cikkek miatt az első bírói intézkedés 1923. évi március hó 26. napján tétetett akkor, mikor a vizsgálóbíró ellene az előzetes letartóztatást elrendelte. A fenti lényekből nyilvánvaló, hogy amennyibén a szóbanforgó cikkek útján elkövetett cselekmények sajlóbűncselekméuyeknek minősíttetnének, az esetben a ((Vérebek* és ((Gyáva zsidók)) című cikkekre vonatkozólag mindenesetre, a bécsi röpiratra vonatkozólag pedig, ha az időszaki lapban jelent meg; a sajtójogi elévülés a St. 48. §-a értelmében bekövetkezett; ha pedig a ((Bécsi Röpiratok* nem volt időszaki lap, ez esetben ez az elévülés erre a cikkre vonatkozólag nem következelt be. Ámde a kir. Kúriának a B. H. T.-ba 800 sorszám alatt felvett B. I. 6763/1922 14. számú elvi jelentőségű határozata szerint, amely a kir. Kúriára mindaddig kötelezően irányadó, amíg azt döntvény meg nem változtatja, a St. csak a magyar sajtószabadságot védi és az, valamint annak különösen az elévülés időtartamát is enyhítő intézkedései nem vonatkoznál^ egy idegen állam sajtójára és annak munkásaira. Ezen elvi határozatnak megfelelően helyesen mellőzte a kir. ítélőtábla a szóban forgó cselekményekre vonatkozólag a sajtótörvénynek, különösen pedig a sajtójogi elévülésre vonatkozó szabályoknak alkalmazását. Minthogy pedig ezen cselekményekre vonatkozólag ezek szerint alkalmazandó Bik. 106. §. utolsó bekezdésében meghatározott 3 évi elévülési idő nem következett be, alaptalan a Bp. 385. §. \. c) pontjára alapított s az elévülés bekövetkeztét vitató semmisségi panasz. A kir. Kúriának fenti állásfoglalásával nincs ellentétben a kir. ítélőtáblának az a rendelkezése, amely szerint a kormányzósértést az 1913 : XXXIV. tc. 2. § ának második bekezdése alapján büntette. Ez a törvényhely ugyanis nem a sajtótörvény rendelkezése,