Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

52 Büntetőjogi Döntvénytár. érdek különböző volta miatt egységes cselekménnyé nem olvaszt­hatok; annál kevésbbé pedig, mert ilyen egyesítést a törvény sem rendel; azok tehát egymással anyagi halmazaiban állanak. A kir. főügyész által a deliktum egység megállapítása miatt használt panasz tehát alappal bír. A fenntiek megállapítása után további megoldásra váró kérdés az, hogy az alsóbbfokú bíróságok által valónak elfogadott tény­állás magában foglalja-e az 1921:111. tc. 2. §-ának első bekez­désében meghatározott, avagy ezentúl a második bekezdés első tételében megállapított bűncselekménynek tényálladéki elemeit is. A kir. Kúria megítélése szerint a dr. Vér Imre vádlott állal írt, a szekszárdi kir. törvényszék fogházából meg nem engedett módon kijuttatni szándékolt leveleknek következő kitételei: a szek­szárdi kir. törvényszéki fogházban 1924 január hó 3-án keltezett Jászi Oszkárhoz Amerikába intézett 6 /. alatti levél ezen része : «Te, aki a szabad Amerikában harcolsz az elnyomott magyar nép felszabadítása érdekében)), az ugyanott 1924 január 31-én keltezett és ((Tisztelt polgártársaimnak Gödöllő)) címzéssel több gödöllői lakoshoz intézett levélnek eme része ((Rendületlenül hiszem és vallom, hogy a szenvedő magyar nép felszabadításáért folytatott áldozatos küzdelmem nem lesz hiábavaló)), — «a kinti élet is csak börtön a becsületes embernek, ahol 54-szeres rablógyilkos ga­rázdálkodik és a belügyminiszter állít ki számára erkölcsi bizo­nyítványt)), — «De már érzem, látom, hogy hajnalodik, vissza­nyeri a magyar nép velem együtt az elvesztett szabadságot!), az ugyanott 1924 január hó 30-án ((Kedves Iván és Ede» címzéssel keltezett és a Párizsban lakó Kovács Iván Imréhez és Walter Edéhez intézett, továbbá az ugyanott 1924 január 3l-én keltezett és gróf Károlyi Mihályhoz intézett, valamint az ugyanott az 1924. évi január 30-án keltezett és Jászi Oszkárhoz inlé/.elt levelek eme része, «Oda künn még irtózatosabb börtön számomra egy olyan közélel, ahol Héjjas Iván eldicsekedhetik 54-szeres rablógyilkos­ságával s a belügyminiszter maga állít ki számára erkölcsi bizo­nyítványt)), célzatos és rosszindulatú általánosításuknál, továbbá mélyen sértő és lealázó tartalmuknál fogva alkalmasak arra, hogy a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét sértsék. Az az állam ugyanis, amelyik elnyomja saját népét, mely­nek szenvedő népe áldozatos küzdelemmel szabadítható fel az elnyomatás alól, ahol az 54-szeres rablógyilkos szabadon garáz­dálkodik és a belügyminiszter állít ki számára erkölcsi bizonyít­ványt — ha ezek az állítások valók — mások megbecsülésére, tiszteletére nem érdemes, arra számot nem tarthat, amivel egy­idejűleg hitele is csorbát szenved.

Next

/
Thumbnails
Contents