Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. J7 bíróilag mi sem történjék s az így feledésbe ment ügy ne újíttassék meg; ha azonban ennek — bár más perelőfeltétel felvételével lefolylatott bírói eljárás során is — az ellenkezője történt, az elévülés bekövetkezése bírói ténykedésekkel félbeszakíttatott, nem következett be az elévülés oka, alapja, a feledés sem. Az elévülés tehát elvileg a bűnvádi felelősség alapjára: a bűncselekményre és a vádlottra vonatkozik, nem pedig önállóan a perfeltételre, amely mint a vádemeléshez szükséges kellék csak akkor hatálytalan, ha maga a bűncselekmény s a tettesnek érte járó felelőssége évül el s ez okból van kizárva a bűnvádi eljárás megindítása vagy folytatása. A bűncselekmény s a vádlottnak azért való felelősségrevonása pedig a kir. Kúriának a koronaügyész véleményével egyező jogi felfogása szerint a jelen esetben nem évült el, mert azt az alapperbeli bírói intézkedések, határozatok mindig megakadályozták. Ha ez formai okokból nem így volna, akkor a sértett kétségtelenül büntetőjogi igénye saját hibája nélkül elveszne az anyagi igazság sérelmére és a bírói eljárás tekintélyének rovására. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a vádemelés anyagjogi kellékei és a perelőfeltételek tekintetében a feljelentést tevő sértett igen gyakran nincs is abban a helyzetben, hogy az általa feljelentés tárgyává tett cselekményt helyesen minősítse. Ezt a törvény nem is kívánja tőle, hanem csak azt, hogy azt az akaratát, kívánságát nyilvánítsa, miként az általa feljelentés tárgyává tett cselekmény miatt a feljelentelt ellen a bűnvádi eljárás megindíttassék. Ez pedig a jelen esetben a sértett részéről a kir. ügyészséghez a kérdéses cikk miatt beadott feljelentéssel megtörtént s ő nem lelt figyelmeztetve arra. hogy az ellene elkövelett rágalmazás felhatalmazásra üldözendő; sőt ügyében — a bűncselekmény elbírálására hatáskörrel bíró és illetékes — három bírói fórum döntött, míg végre hitelesen megtudta, hogy ügyét mily perelőfeltétel mellett kell folytatnia, ha elégtételt akar kapni. A sértett a kitanítást követte, igénvét — megint kellő időben — új perelőfeltélellel megújította. A bírói cognilio ily törvényértelmező jogi munkáját tehát még sem lehet olybá venni, mintha a Bp. 4. § ának nézőszögéből tekintve bíróilag mi sem történt volna, hisz más téren — hatásköri, illetékességi kérdésekben is — elv az, hogy amit az előző bíró a törvény keretében telt, az nem veszti el hatályát a bűncselekményre és a vádlottra nézve. És figyelmet érdemel az alap és az újított pernek az a viszonya is, amelyből következik, hogy együttes hatásuk célja nem más, mint a büntető igénynek a törvény és az anyagi igazság