Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

38 Büntetőjogi Döntvénytár. főleg a 92. §-ában kivételt enged meg oly kifejezetten és világosan, ahogy azt ily kivételességnél az előrebocsátottak szerint el is lehet várni, meg is lehet kívánni. E kivételes és rendkívüli engedményről — minthogy az elv, a lényeg azonos — rövidség kedvéért a Btk. 66. és 92. §-ához kapcsolódva fogunk megemlékezni s azt — ahogy ezt a kivételes természete megkívánja — szorosan megmagyarázni. A Btk. 66. és 92. §-ában adott hatalmánál fogva a bíró a büntetést enyhébb nemre és tartamra lefokozhatja, degradálhatja, de az alapul szolgáló büntetendő cselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét nem változtathatja meg (nem denaturalizálhatja). A bíró nem mondhatja ki, hogy a büntető törvényben tényálladéki elemei szerint meghatározott valamely delikturn egy sui generis-féle bírói vétséget állapít meg, mert ily bifurkációra a törvény nem jogosítja föl; sem azonos jogtárgyú rokon vétséget nem tehet a létrejött bűntett helyébe, mert ennek sem történeti részét, sem törvényi értékelését megváltoztatni nincs módjában. A törvénynek a bűncselekmény egész tényálladékára megállapított szabályait ugyanis a bíró a törvényben nyert kifejezett meghatalmazás nélkül nincs jogosítva egy más tényálladékra kiierjeszteni. A tételes törvény pedig ily felhatalmazást nem tartalmaz, mert a Btk. 66. és 92. §-ai a bírót csak arra jogosítják föl, hogy ha a bűncselekményre meghatározott törvényes büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, ebben az esetben ugyanazt a büntetési nemet a legkisebb mértékig leszállíthassa, sőt esetleg a büntetést a közvetlenül enyhébb büntetési nemben állapíthassa meg. Vagyis megfelelő törvényi feltételek mellett a bűntettben bűnös vádlottra börtön és kétszeres enyhítés (Btk. 66. és 92. §-ai) esetében fegyház helyett is fogházbüntetést, illetve az ötévi, vagy ennél hosszabb tartamú államfogház helyett rövidebb tartamú államfogházbüntetést szabhasson ki. Másra, többre a Btk. 66. és 92. §-aiban adott felhatalmazás nem terjed ki. E törvényszakaszokban ugyanis van rendkívüli enyhítési jog, de egyáltalában nincs oly irányú kedvezménynyujtási lehetőség, amely az enyhítés mellett a mentést is szolgálná, vagyis az elévülést, mini a bűnvádi eljárást kizáró okot is magában rejtené. Nem terjed ki tehát a bírónak a Btk. 66. és 92. §-aiban adott hatalma sem arra, hogy a törvény szerint bűntettet megvalósító cselekményt valami kivételes vétséggé alakítsa át; sem arra, hogy a törvény szerint bűnteltként jelentkező bűncselekményért egy más, rokon jogtárgyú vétségre előírt büntetést szabjon ki (a kir. Kúria teljes-ülésének 90. számú büntető döntvénye);