Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

32 fíüntetőjogi Döntvénytár. szerint — a panaszolt nyilatkozatot nem mint bíró, hanem mint a bíróküldési kérelemre nyilatkozni köteles fél tette volna. Ez az álláspont téves, mert a bíróküldési kérelem a nevezett járásbíró által tárgyalt bűnügyben terjesztetett elő, a nevezett bíró ebben a bűnügyben terjesztette föl az iratokat a kir. Kúriához, a kir. Kúria is határozatát ebben a bűnügyben hozta s e határozat meghozatala után is a nevezeti bíró előtt folyt le és fejeződött be az eljárás. Mindezekből pedig az következik, hogy H. Ferenc ebben az ügyben telt összes intézkedéseket, úgy tehát a bíróküldési kérvény felterjeszlését is mint az ügyben eljáró bíró tetle meg, s így a vádlottal szemben ügyfélnek az eljárás azon szakában sem volt tekinthető, amely a bíróküldési kérelem felterjesztésére esett. A koronaügyésznek ezek szerint alapos perorvoslala folytán a törvénysértést megállapítani kellett. 16. A Bv. 18. §-a értelmében az elítélt csak a szorosan vett, vagyis a Bv. k. §-a szerinti büntetés alól menthető fel, míg ellenben a vádlottnak a kártérítésben és a bűnügyi költségekben való marasztalása, valamint az ítélet közzététele a bűnösség megállapításának jogkövetkezménye lévén, a Bv. 18. § ának alkalmazása ezen következmények alúl nem mentesít. (Kúria 1925 nov. 10. B I. 4024/1925. sz.) Indokok: ... Az eljáró kir. törvényszék ítéletének a St. 43. §-a szerinti közzétételét azzal a megokolással mellőzte, hogy a Bv. 18. §-ának alkalmazása a közzétételre is kihat. Ez a törvénymagyarázat téves, mert a Bv. 18. §-a értelmében az elítélt csak a szorosan vett, vagyis a Bv. 4. §-a szerinti büntetés alól mentlie'ő fel, míg ellenben vádlottnak a kártérítésben és a bűnügyi költségekben való marasztalása, valamint az ítélet közzététele a bűnösség megállapításának jogkövetkezménye lévén. (Bp. 480., 489., 574. §-ai, St. 39., 40., 43. §-ai és a B. H. T.-ba felvett B I. 10,258/1915. számú jogegységi határozat) a büntetés alóli felmentés nem vonhatja maga után, hogy vádlott a bűnösség megállapításának ezen most felsorolt egyéb jogkövetkezményei alól is mentesíltessék. Az ítélet közzététele tehát, mivel annak a St. 43. és a Bp. 274. §-ban előírt előfeltételei az adott esetben megvoltak, el lelt volna rendelendő. Ennek a mulasztásnak az orvoslása azonban nem állott a