Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. ennélfogva hamis közokiratnak nem tekinthető, a vádlott eljárása egyébként csak csalásnak lehetne minősíthető. Ez a jogi álláspont téves, mert a kir. ítélőtábla helyes megítélése szerint a közokirathamisítás bűntettének megvalósításához elég az oly hamisítvány, amely alkalmas arra, hogy valódi közokirat látszatát keltse és a közönség megtévesztésére, valamint jogsérelem okozására alkalmas legyen; a bűnjeles vámnyugta pedig ezeknek a követelménveknek megfelel. Ezért a vádlott bűnösségének a megállapítása a közokirathamisítás bűnteltében anyagi jogszabálysértés nélkül történt. . . = Közokirat alakszerűségei : BJT XXI. 222. I., LXVIl. 57. [. 8. Az ítélet indokolásában fel kell ugyan sorolni azokat az okokat, amelyek a főtárgyaláson tett, de elutasított indítványok felett való határozat hozásánál irányadók voltak, a határozathozatal megismétlését azonban a Bp-nek sem 327. sem 328. §-a nem írja elő. _ , (Kuna 1926 nov. 3. B 1. 2950/1926. sz.) Indokok : . . . Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét, hogy a másodbíróság ítéletében újra döntése tárgyává tette a fellebbviteli főtárgyaláson a vádlott védője részéről előterjesztett bizonyításkiegészítési indítványt, hololt a kir. ítélőtábla a Bp. 384. §-nak utolsóelőtti bekezdése értelmében helyesen ebben a kérdésében az indítvány előterjesztésekor már határozott és határozata ellen, szintén helyesen, nyomban e határozat kihirdetése után a védő a perorvoslatát be is jelentelte. Újabb határozata lehál nemcsak felesleges volt de a hivatkozott törvényhely rendelkezésének sem felelt meg. A közbeszóló határozatnak az ítéletben való megismétlését a Bp. 327. §-a sem írja elő s a Bp. 328. §-a is csak azt kívánja meg, hogy az ítélet indokolásában fel kell sorolni azokat az okokat, amelyeket a főtárgyaláson lett, de elutasított indítványok felett való halározathozásánál irányadók voltak, a határozathozatal megismétlését azonban ez a §. sem írja elő. 9. /. Oly esetben mikor a kir. törvényszék Ítélete ellen a kir. ügyész fellebbezéssel élt és így a sértettnek nem nyílt joga perorvoslat bejelentésére, úgy még ha a felmentő ítéletben — bízva a kir. ügyész fellebbezésében — meg is nyugodott a sértett, az utóbbinak fellebbezési joga nyomban megnyílt, mikor a kir. fő-