Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. •_>! kának megfelelően — az árverést meghiúsította. Az a kérdés, vájjon a vádlott tényleg tartozott-e a vég­rehajtatónak, az ügy elbírálásánál közömbös. (Kúria 1926 dec. 1. B II. 6974/1925. sz.) /ndokok: ... Az alsóbbfokú bíróságok tényként állapították meg, hogy a vádlott az árverés foganatosítása végeit megjelent bírósági végrehajtónak azt mondta, hogy a sertéseket eladta, jól­lehet azokat nem adta el... Az a kérdés, vájjon a vádlott tény­leg lartozoll-e a végrehajlóknak, az ügy elbírálásánál közömbös : mert még ha vádlott az eljárást az anyagi jog szempontjából sérelmesnek tartotta is, a formailag lényeges kifogás alá nem eső bírói zárt, mint hatósági intézkedést, mely a lefoglalt sertések felelt való szabad rendelkezési jogát megszüntette, figyelmen kívül hagynia és ekként ezt a hatósági intézkedést megsértenie nem volt szabad. Pedig a vádlott ezt tette, nem ugyan azzal a maga­tartásával, hogy a sertéseket az árverésre a községházához hajlani elmulasztotta, mert erre nem volt köteles, hanem azzal a tényé­vel, hogy a sertéseket a bírói kiküldött előtt, aki kiküldetésének eleget teendő, azokat követelni — akárcsak a visszakövetelésre jogosított — jogosítva volt, eltagadta és ily módon — szándéká­nak megfelelően — az árverést meghiúsította. E cselekményének következményéért tehát, mely őt büntető­jogilag a Btk. 359. §-a alapján terheli, a vádlott felelősséggel tar­tozván, nem tévedtek az alsóbbfokú bíróságok abban, hogy a vád alapjául szolgáló telt megállapítja bűncselekmény tényálladékát. * = Eltagadásérl elítélés : BJT XXXIV. 165. I., LXVÍ. 330. I. 6. Fondorlat minden olyan rosszhiszemű maga­tartás, valótlan állítás vagy ténykedés, mely álta­lában alkalmas arra, hogy adott körülmények között valakit akként megtévesszen, hogy az illető ezen megtévesztés hatása alatt határozza el magát a tévedésbe ejtő által kívánt cselekmény elkövetésére. Nem szükséges azonban az, hogy a tévedésbe ejtő valami különös fortéllyal vagy ravaszsággal jár­jon el. Nem akadálya a fondorlat megállapításá­nak az, hogy a sértett tévedésének alapjául a vád­lottnak egyoldalú és a sértett által könnyen ellen­őrizhető előadása szolgált.

Next

/
Thumbnails
Contents