Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)
Büntetőjogi Döntvénytár. 97 A tentebbi (I—VIII. alatt leírt) tényállásnak az elsőbíróság által megállapított és a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállást kiegészíttő részei az iratok vitássá nem tett tartalma alapján vétettek fel, és így felvételük nem bírói mérlegelés eredményeként jelentkezik. Kiemeli e helyen a kir. Kúria még azt, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás a belgrádi katonai egyezményre vonatkozó részében több tekintetben kiegészítésre szorulna és egyes tények tisztázását tenné szükségessé, főleg abban az irányban, hogy mik voltak a Diaz-féle paduai szerződésben foglalt azok a kétségtelen előnyök, amelyeket ez az egyezmény feláldozott, s amelyek feláldozásával az elsőrendű alperes ellenségeink számára az ország megszállását még inkább megkönnyítette. E tények tisztázását azonban a kir. Kúria mellőzte, mert e végből az ítélet feloldása válnék szükségessé ; ezpedig elkerülhető, mert a már felhozottak és a még kifejtendők szerint az elsőrendű alperesnek egyéb tényei is bőséges anyagot szolgáltatnak a jelen per érdemleges elbírálására. A Btk. 126. §-ának 3. pontja szerint: a felségsértés bűntettél követi el, aki a királyt az ellenség hatalmába adja, vagy az uralkodásnak gyakorlatában akadályozza, vagy személyes szabadságától erőszakkal vagy fenyegetéssel megfosztja; a 127. §. 2. pontja szerint pedig a felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely közvetlenül arra van irányozva, hogy a magyar állam alkotmánya, vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség, vagy a magyar állam és az Osztrák-Magyar Monarchia másik állama közt fennálló kapcsolat erőszakkal megváltoztassék. Viszont a Btk. 144. §. 3. és 5. pontjai szerint a hűtlenség bűntettét követi el azon magyar honos, aki az ellenségnek a magyar állam vagy az Osztrák-Magyar Monarchia területére jutását vagy azon való előhaladását elősegíti (3. pont,) s aki az OsztrákMagyar Monarchia fegyveres erejéhez tartozó személyek hűségének megingatása által az ellenségnek segítségére van (5. pont). Reámulat e helyen a kir. Kúria arra, hogy a Btk. 127. §-ában meghatározott felségsértés bűntettét megvalósítja már az a cselekmény is, amely közvetlenül arra van irányozva, hogy az említett §. 1—3. pontjában körülírt következmények beálljanak, tekintet nélkül arra, hogy a célbavett eredmény és jogkövetkezmény valóban eléretett és bekövetkezelt-e. Ezeket tartva szem előtt a kir. Kúria úgy találta, hogy a fentebbi tényállásnak I. és II. alatt összefoglalt része vagyis a elsőrendű alperesnek olasz és svájci tárgyalása, és a béke mellett tűnBüntetőjogi Döntvénytár. XX. 7