Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. jául szolgáló tényállítás a hivatásának gyakorlására vonatkozik. Ha tehát, a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadja, akkor a sértett veheti át a vád képviseletét. (Kúria 1926 nov. 19. B I. 6491/1926. sz.) Indokok: . . . Abban a kérdésben, hogy a Bv. 20. §-a alá eső vétség esetében ki jogosult a vád képviseletére, a Bp. 2. §-ának 1—3. bekezdései irányadók. Ezen rendelkezések értelmében pedig a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség csak a büntetőtörvények szerint felhatalmazás vagy kívánat alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében jogosult, egyébként pedig a kir. ügyészség helyett a sértett (13. §.) veheti át a vád képviselelét. A Bv. 20. §-a alá eső vétség miatt azonban — a Bv. 21. §-a értelmében — nem felhatalmazásra vagy kívánatra, hanem magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást még pedig minden esetben tehát amint ezt egyébként a kir. Kúria B I. 2905/1916. számú jogegységi határozatában (BHT. 682. sz.) már kimondotta akkor is, ha a sértett közhivatalnok és a vád alapjául szolgáló tényállítás a hivatásának gyakorlására vonatkozik. Ha tehát a Bv. 20. §-a alá eső vétség nem csupán felhatalmazásra vagy kívánatra üldözhető cselekmény, akkor nyilvánvaló, hogy e vétség esetében a vádat nem kizárólag, hanem csak ((rendszerint)) képviseli a kir. ügyészség és hogy ha a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadja, akkor a Bp. 2. §. második bekezdése és a Bp. 42. §-a értelmében helyette a sértett (13. §.) veheti át a vád képviseletét. Minthogy pedig kétségtelen az, hogy a jelen ügyben N. Sándorné a Bp. 13. §. 6. és 7. bekezdése értelmében sértettnek tekintendő, kétségtelen továbbá az is, hogy neki joga volt arra, hogy az ügyészi megbízott által — bármely okból — el nem vállalt vád képviseletét, mint pólmagánvádló átvegye és ennek folytán törvényszerűen és a Bp. 384. §. 44. pontjában foglalt semmisségi oknak létesítése nélkül járt el a szentendrei kir. járásbíróság akkor, midőn e pótmagánvád alapján marasztaló ítéletet hozott. Ezek szerint nem a kir. járásbíróság sértette meg a törvényt, hanem a pestvidéki kir. törvényszék az által, hogy ezen semmisségi ok alapján megsemmisítette a kir. járásbíróság ítéletét és a bűnvádi eljárást a Bp. 323. §-a alapján megszüntette . . .