Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. fogva, de még azérl is, mert a szülőt a gyermekkel szemben a fegyelmi fenyítő hatalom megilleti — a lehetőség szerint kitérni tartozik. A vádlott ennek az erkölcsi parancsnak elegei is tett akkor, amikor apja támadása elől kitéri azzal, hogy a kukoricásba fulott. Idősebb nővére és Pál testvére azonban bevárta az apa támadását. Két lestvérének ez a cselekedete a vádlott terhére nem róható és így, amikor ezt követőleg a sértett erre a két gyermekére támadt, ezek valóban jogtalanul és közvetlenül megvoltak az apa részéről támadva, amely támadás elhárítása nem tekinthető jogtalan beavatkozásnak még a gyermek részéről sem akkor, amikor ez a támadás a helytálló két testvér testi épségét veszélyezteti. Ez okból a kii*. Kúria is ügy találta, hogy K. István vádlott a testvéreit ért jogtalan támadás elhárítására jogosan lépett közbe. A jogos védelem esete tehát fennforgott. A védelem azonban a Blk. 79. §-a szerint csak addig jogos, amíg az a jogtalan támadás elhárítására szükséges. Mar pedig kétségtelen, hogy a vádlott cselekményére, miután a lámadó sértettel szemben a védekezők hárman is voltak, nem volt szükség és pedig annyival kevésbbé, mert hiszen az apa támadása ellen már a két teslvér is sikerrel tudott védekezni; amiből nyilvánvaló, hogy a sértelt apa támadása nem vök oly fenyegető, hogy annak elhárítására egyedül és kizárólag a vádbeli cselekmény állolt volna a vádlott rendelkezésére. Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, amikor vádlott ebben a helyzetben az édes apját a hátán, tehát nemesebb testrészén, nagy erővel késsel négyszer megszúrta, a jogos védelem halárait messze túllépte. E tekintetben tehát a kir. ílélőtábla jogi megállapítása helyes. A kir. ítélőtábla azonban úgy találta, hogy a vádlott a jogos védelem határait megzavarodásból lépte túl és cselekménye azért nem büntethető. Ámde a kir. ítélőtábla nem fogadott el valóknak olyan tényekel, amelyekből a vádlott meg?avarodására jogosan következtetni lehetne. A fiatal kor és az azzal járó csekélyebb megfontolási képesség ugyanis — tekintettel különösen arra, hogy vádlott atyjával állott szemben, egymagában nem elegendő fellélel a megzavarodás megállapíthatására. Nem különösen akkor, amikor a vádlott az egész cselekmény lefolyását, köz\ellen szemlélet útján ismerve, láthalta és tapaszlalhalta, hogy Pál testvére puszta kézzel is képes volt apja ellen védekezni akkor, amikor az a vaspálcával támadt reá, míg a nővérét a sértett — a megállapított tényállás szerint már csak kézzel bántalmazta. Más olyan tényt pedig az alsóbbíokú bíróságok nem fogadtak el, amiből erre a megzavarodásra következtetni lehetne. Mindezeknélfogva léves az alsóbbfokú bíróságoknak az a jogi C