Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 41 alapján abból az okból mentette fel, hogy a felhatalmazást a kir. ügyészség részére a miskolci m. kir. vámkerületi parancsnokság adta meg és nem a sértettnek a rágalmazó tényállítással megtámadott korábbi közhivatalnoki hivatása gyakorlását illetően ellenőrzésre hivatott felettes, illetőleg felügyelő hatósága, a miskolci m. kir. pénzügyigazgatóság s így a vád törvényes emelhetéséhez szükséges törvényszerű felhatalmazás hiányzik. A kir. ítélőtáblának e felmentő elsőbírósági ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélete ellen a kir. főügyész által a Bp. 385. §-ának első c) pontja alapján bejelentett és a koronaügyész által fenntartott semmisségi panaszát a kir. Kúria nem tartotta alaposnak. Igaz ugyan, hogy a Bv. 9. §-a a 6. pontjában megjelölt esetekre nézve a felhatalmazás megadása tekintetében csak azt az általános szabályt állítja fel, hogy a felhatalmazást megadja a sértett hatóságnak vagy közhivatalnoknak felettes, illetőleg felügyelő hatósága, ilyennek hiányában pedig maga a sértett. Ez a szabály rendszerint vita és fennakadás nélkül alkalmazható, de abban az esetben, ha a közhivatalnok a közszolgálat egyik ágából annak más és olyan ágába megy át, mely más felettes, illetve felügyelő hatóság alá tartozik, nem alkalmazható akként, hogy az ilyen közhivatalnoknak korábbi hivatása gyakorlására vonatkozó megrágalmazása esetén az újabb felettes, illetve felügyelő hatósága volna jogosult a felhatalmazás megadására. Az ilyen értelmezést ugyanis a felhatalmazás jogintézménye által védett állami érdek kizárja. Ez érdek — mint a törvényjavaslatának miniszteri indokolásából is kitűnik — főként abban áll, hogy csak olyan hivatali tény legyen nyilvánosságra vihető, melynek nyilvánosságra hozatala a felettes, illetőleg felügyelő hatóság megítélése szerint az állam érdekére nem ártalmas. Ezt pedig kellőleg megítélni csak az a felettes, illetőleg felügyelő hatóság tudja, mely a közszolgálatnak a rágalmazás által érintett ágát a törvényes rendelkezések által megkívánt képességek és egyéb szükséges feltételek birtokában vezeti, illetve ellenőrzi. Ezek szerint a jelen ügyben a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás a kir. Kúriának jogi felfogása szerint is hiányzik és ekként a kir. ítélőtábla nem sértette meg a törvényt, amikor az ez alapon hozott elsőbírósági felmentő ítéletet helybenhagyta. 39. A kir. törvényszéki állandó hites szakértő az 1871: VIII. tc. 2. §-dnak f) pontja értelmében bírósági hivatalnoknak tekintendő; ehhez képest a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége esetében a Bv.