Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. országban a házasságkötés idejében érvényben lévő jogszabályok, sőt a vádlott által bemutatott kivonatban idézett 1917 december 18-án kelt rendelet tartalma is a bíróságok előtt ismeretlen s azokat ez idő szerint — nemzetközi összeköttetés hiányában — beszerezni nem is lehet. Már pedig az 1894: XXXI. tc. 113. §-a értelmében a házasság érvényessége — a házasságkötés alaki kellékei tekintetében — a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. A felhozottak szerint azonban nem állapítható meg, hogy a vádlottnak Oroszországban kötött házassága alakilag érvényes házasság volt: a vádlott cselekménye tehát e lényeges ténválladéki elem hiányában nem bűncselekmény: ez okoknál fogva a kir. ítélőtábla anyagi jogszabályt sértő ítéletét a Bp. 385. §. első a) pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisítette. II. (Kúria 1924 ápr. 7. B II. 6699/1623. sz.) A kir. Kúria: Az alsóbbfokú bíróságok ítéleteit a Bpn. 35. §-a értelmében megsemmisíti s az elsőfokban eljáró bíróságot az alábbiak figyelembevétele mellett szabályszerű új eljárásra utasítja. Indokok: Megsemmisítette a kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságok ítéleteit, mert a büntetőtörvény alkalmazhatása szempontjából lényeges körülményeknek a figyelembevételét mellőzték. Lényeges körülmény ugyanis, hogy Sz. István és L. Zsuzsanna vádlottak tényleg házasságot kötöttek-e, mert a bemutatott irat, melyen sem a kiállító hatóság megnevezése sem annak pecsétje fel nem található, ennek bizonyítására nem szolgálhat, ez tehát tisztázandó. Ügydöntő körülmény az is, hogy amennyiben a vádlottak West Virginia államban házasságot kötöttek, ezt a nevezett külföldi államban az érvényes házasságok megkötésére rendelt formák megtartása mellett telték-e, erre az alsóbbfokú bíróságok adatokat nem szereztek, jóllehet a házasságkötésre vonatkozó iratoknak eredetben vagy hiteles másolatban való megszerzése, továbbá a tanuknak megkeresés útján való kihallgatása a bíróságnak módjában állott volna és ezen iratok a vádlottak védekezése valóságára vagy valótlanságára is adatot nyújtottak volna. Végül az alsóbbfokú bíróságok a Btk. 11. és 12. §-ainak rendelkezését is figyelmen kívül hagyták s nem szereztek adatokat arra, hogy a házasságkötés helyén a kettős házasság büntetendő cselekmény-e, nem szűnt-e meg az büntethető lenni, továbbá, hogy a külföldi törvény szabályai enyhébbek-e mint a magyar törvény avagy sem.