Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

i Büntetőjogi Döntvénytár. Ha azonban a tanúvallomás — mint a jelen ügyben is — nem nyilvános tárgyaláson, hanem a katonai hatóság előtt folyamatban lévő vizsgálat, tehát nem nyilvános eljárás során tétetik, a tanúvallomás tartalmának közzététele elé a tárgyalási titok megsértésére vonatkozó jogszabályok, jelen esetben az 1912: XXXIII. te. 264. §-a állít tilalomfát. Ebből kitünőleg a hivatali titok mibenléte, vagy megszűnése nem függhet attól az eshetőségtől, hogy a titoktartás alól történt felmentés folytán a tanúvallomás zárt, vagy pedig nyilvános tárgyaláson tétetett. Minthogy jelen esetben a kir. ítélőtábla által megállapított tényállás szerint a vádtott a szóbanforgó írásművet, mint vallomását adta át a katonai ügyésznek, aki azt tőle mint ilyent elfogadta s felolvasás után a jegyzőkönyvhöz csatolta, kétségtelen, hogy a vádlott illetékes hatóság előtt tanúvallomás keretében adta elő azokat az adatokat, amelyeknek közlése miatt az alsóbíróságok őt a Btk. 479. §-a alapján elítélték. A megállapított tényállás szerint ennek a tanúvallomásnak szövege azonos a vádbeli sajtóközlemény szövegével s így a vádlott a kifejtettek szerint e vallomás közzététele által — tekintettel arra, hogy a vallomásában foglalt adatok a kifejtettek szerint reá nézve megszűntek hivatali titkot képezni és igazságszolgáltatási, helyesebben bírósági tárgyalási titokká váltak nem a Btk. 479. §-ába ütköző, hanem az í 912: XXXIII. te. 264. §-a alá eső vétséget követte el. Végül figyelembe vette a kérdés elbírálásánál a kir. Kúria azt is. hogy a Btk. 479. §-a alá eső cselekmény szándékos vétség. (Btk. 75. §.) amelynek tényálladéki eleme az, hogy a közhivatalnok tudja azt, hogy az általa közzétett adatok hivatali titkot képeznek, ennek a tudatnak a fennforgását pedig — az eset fennti körülményeire tekintettel — a Btk. 479. §-a szempontjából nem lehet teljes megnyugvással megállapítani. Ezek szerint alaptalan tehát a védőnek a Bp. 385. §. \. a) pontjára alapított semmisségi panasza; mert a kifejtettek szerint téves ugyan az alsóbíróságok ítélete annyiban, amennyiben a vádlott bűnösségét a Btk. 479. §-a alapján állapították meg, de azért a Bp. 385. §. 1. a) pontjában megállapított semmisségi ok nem forog fenn. mert vádlott e cselekménye az 1912: XXXIII. tc. 264. §-a, s 263. §-ának harmadik bekezdése alá eső tiltott közlés vétségének tényálladékát megállapítja, tehát büntetendő cselekmény. A védő semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett részét tehát, mint mindkét irányban alaptalant, a Bpn. 36. §. értelmében el kellett utasítani.