Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)
4()0 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok : ... A védő panasza alaptalan. Fajtalan és a Btk. 248. §-a alá eső ugyanis minden oly nyomtatvány, amely tárgyánál, előadói modoránál és a nemi érzékiségre irányuló célzatosságánál fogva a jó erkölcsöt és a szemérmet a közfelfogás szerint sérti. Már pedig a kir. Kúria határozatának kötelező alapjául szolgáló másodbírósági tényállásból és az annak alkatrészét tevő vádbeli sajtótermék szövegéből, az alsófokú bíróságok ítéleteinek vonatkozó helyes okfejtésének elfogadása melleit, e helyütt is azt a következtetést kellett levonni, hogy a szóbanforgó nyomtatvány a Btk. 248. §-nak fentebb jelzett valamennyi ismérvét a legteljesebb mértékben kimeríti. Ezen bűncselekményi kellékek fennforrása esetében pedig teljesen közömbös az, hogy vádiolt művészetnek és irodalmi becsű műfajnak tartotta-e ezt az iratot vagy sem, mert a szándékosság szempontjából teljesen elegendő volt, hogy ő fentiek szerint fajtalan és szeméremsérlő tartalommal bíró szöveget megírta és azt tudatosan közzétette. Ez a szöveg pedig a kir. Kúria megismerése szerint akár magában véve, akár a többi szöveggel kapcsolatban mindenképpen fajtalanságot foglal magában és szeméremsérlő; sőt az ítélet alapjául szolgáló egyes részek a többi szöveggel való összefüggésökben még kirívóbban tüntetik fel ezt a jellegüket és romboló hatásuk az olvasóra annál intenzivebb, minél tökéletesebb, közvetlenebb és meggyőzőbb a kéjvágynak és kielégítésének festése, leírása, vagyis minél művészibb alakban tudta vádlott a mondanivalóját kifejezni. Egyébiránt, az adott esetben művészetről szó nem lehet. Mert a művészet a jó ízlésnek, a szépnek és igaznak megtestesülése és kifejezője. A vádbeli irat pedig ízléstelen és undort keltő. Az alsófokú bíróságok tehát nem sértették meg a törvényt, midőn a vádlott bűnösségét megállapították, miért is a védő panaszát, mint merőben alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. Ellenben alaposnak találta a kir. Kúria a kir. főügyész semmisségi panaszát. Enyhítő körülményként ugyanis csak a vádlottnak eddigi büntetlen előélete volt mérlegelhető. Ellenben nagy mértékben súlyosítóul szolgált a fajtalan és szeméremsértő kitételek és leírások halmozottsága, az erkölcstelen nemi élet egyenes feldícsérése és kívánatossá tétele, sot megengedettként való feltüntetése; de különösen súlyosító az a körülmény, hogy vádlott szerint egyáltalán nem szükséges, hogy a leány tisztán és szűziesen lépjen be a házasság kötelékébe, mely pedig az ország polgársága nagy részének vallása és általában a tisztes felfogás szerint szentség. A kir. Kúria megismerése sze-