Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. Hl lottat pedig a sértett részéről bántalom nem érte; az pedig, hogy az elmebeteg sértett Sz. János ápoló kezét megharapta, a fent előadottakra figyelemmel szintén nem lehetett ok arra, hogy ez a vádlott a Btk. 307. §-ában megkívánt erős felindulásba jöjjön. Az alsóbbfokú bíróságok ezért törvény szerint mellőzték e szakasz alkalmazását. 101. Felmentés gondatlanságból okozott emberölés vétségének vádja alul amikor a beállott eredmény messze túlhaladta azokat az eshetőségeket, melyeket a vádlott tréfás cselekményének következményeként elképzelhetett; az eredmény előreláthatása a büntetőjogi culpának előfeltétele. (Kúria 1926 jún. 23. B III. 621 1926. sz.) Indokok: A kir. főügyész Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentelt be semmisségi panaszt, mert az alsófokú bíróságok tévedtek, mikor a vádlott gondatlanságát meg nem állapították. A kir. Kúria nem osztozik ebben a jogi nézetben. A jelen esetben ugyanis a vádlott, aki egyszerű földmíves, napszámos fiatal ember tréfából igen kezdetleges eszközzel csendőri külsőt utánozva, az utcán áldogáló legények felé közeledett, kik a jövevényt a sötétben valóban csendőrnek nézték s tőle megijedve széjjel futottak. Közülök az egyik egy idegen udvarban neki ment egy szekérrűdnak, mitől bélátfúródás és a legény halála következett be. Ilyen tényállás mellett a vádlott biztosan arra sem számíthatott, hogy a legények a «nadály laput» kakastollnak, a napraforgó kórót puskának s a sötét színű civil köpönyegben lévő vádlottat valódi csendőrnek nézzék: de ha a sötétség miatt a vádlott tréfája sikerült s a vádlottak széjjel futottak is, azt az ezután bekövetkezett rendkívüli eredményt, hogy a legények egyike lélekjelenlétét elveszítve, idegen udvarba menekül, egy szekérrűdnak neki megy, még pedig olyan erővel, hogy vastagbele megreped s ennek következtében meghal, a vádlott semmiképpen előre nem láthatta, sőt el sem képzelhette. Ez az eredmény messze túlhaladta azokat az eshetőségeket, melyeket a vádlott tréfája következményeként elképzelhetett. Ilyen körülménvek közt — mivel ez eredmény előrelálhatása a büntetőjogi culpának előfeltétele — a fiatal Sz. Bertalan halála véletlen szerencsétlenségnek tulajdonítható, melyéi t a vádlott büntető úton felelősségre nem vonható. Ez okból a semmisségi panaszt, mint alaptalant, a Bpn. 36. §. 1. bekezdése értelmében el kellett utasítani.