Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 127 88. A fő magánvádló képviselőjének a saját nevében semmisségi panaszhoz joga nincs. Ez azonban nem akadálya annak, hogy a főmagánvádló képviselője megbízója nevében éljen semmisségi panaszszál. (Kuna 1926 jún. 23. B I. 4524 1926. sz.) Indokok : A Bp.-nak a Bpn. 31. §. 1. bekezdésében fenntartott 383. §-a értelmében nem fér kétség ahhoz, hogy a főmagánvádló képviselőjének a saját nevében semmisségi panaszhoz joga nincs; az tehát a Bp.-nak a Bpn. 31. §-a 2. bekezdése által fenntartott 389. §-a szerint vissza volt volna utasítandó. Ámde az adott esetben úgy a fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyv tartalmából, mint az írásbeli perorvoslati indokolás külzetéből és egyéb szövegéből kétséget kizáróan az tűnik ki, hogy a főmagánvádló ügyvéd-képviselője «mint a főmagánvádló AradCsanádi Egyesült Vasutak ri. képviselője)) jelentette be semmisségi panaszát és nyújtotta be ezen panasz írásbeli megokolását is, amiből pedig nyilvánvaló, hogy az említett jogi képviselő a perorvoslati indokolást nem a saját, hanem megbízója nevében, annak képviseletében terjesztette be. Az a körülmény, hogy a jogi képviselő a beadványt tévesen a megbízó főmagánvádló nevének és a megbízás megemlítésének mellőzésével csupán a saját nevével írta alá, a Bpn. 30. §-nak 2. bekezdésére való tekintettel, mit sem változtat a lényegen vagyis azon a tényen, hogy a szóbanforgó írásbeli indokok a főmagánvádló semmisségi panaszához adattak be. Ez okból a kir. ítélőtábla elsőfokú végzését a Bp. 379. §-nak 4. bekezdése alapján megváltoztatni és a perorvoslati indokokat elfogadni kellett. . . 89. Aki az elítéltről azt állítja, hogy őt a bíróság mártírnak avatta föl, mert elítélte holott csak az volt a bűne, hogy a védtelen proletárt akarta megvédeni: a bűntett és bűntevő feldícsérésének vétséget követi el. mQ ^ ]7 fi y 5967/1925 gz ) Indokok : I. A semmisségi panasz indoka az, hogy a vádlott azokkal csak jogos bírálatot gyakorolt. A panasz alaptalan. Ami a Btk. 174. §-a alá vont kifejezéseket illeti, ezekben nem csupán a kir. törvényszék ítéletének önmagában véve meg-