Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 117 (Kúria 1926 febr. 4. B I. 5677/1924. sz.) Indokok :... A felülvizsgálat alapjául szolgáló alsóbírósági ténymegállapítás szerint a vádlott a faluban hallotta a többiektől azt a hírt, hogy Horthy Miklós, Magyarország kormányzója eladta az ország gabonáját aranyért és azzal ki akart szökni az országból, de elfogták. Mint egyszerű, írástudatlan falusi asszony nemcsak elhitte ezt a faluban terjesztett hírt, hanem vitéz Cs. Károly vezérkari ezredesnek, aki ott tartózkodott s akit már régóta ismert, el is újságolta, mire az ezredes a hírt megcáfolva őt megfeddte és nyomban intézkedett, hogy a hír szerzője kinyomoztassék. A kir. ítélőtábla nem tette ugyan magáévá az elsőfokú bíróságnak azt a téves álláspontját, hogy a vádlottnak e tényállás szerint megállapított cselekménye azért nem volna bűncselekmény, mivel egyrészt a vádlott tettében a sértési célzat fel nem ismerhető, márészt a vádlott alacsony műveltségénél fogva nem is lehetett tudatában annak, hogy az általa továbbított hír az államfőre sértő. Sőt helyesen rámutatott a kir. ítélőtábla arra, hogy a kormányzósértésnek nem eleme a különös sértési szándék, a sértési célzat, elég a tiszteletlen, sértő nyilatkozat tudatos használata és helyesen kifejtelte azt, hogy a vádlott szavai a kormányzónak oly durva meggyanusítását foglalják magukban, hogy azoknak a kormányzóval szemben való sértő jellegét a legalacsonyabb műveltségű egyén is könnyen felismerheti, tehát a vádlott is tudta, hisz a kormáyzó országos visszaélését éppen ezért mondta el Cs. ezredesnek. Tévedett azonban a kir. ítélőtábla, amikor mindennek ellenére azért nem látott a vádlott tettében kormányzósértést illetve bűncselekményt, mert a vádlott nyilatkozatával mintegy kérdéssel fordult az ezredeshez s így alkalmat adott annak arra, hogy az a hírt megcáfolja és a hír eredeti szerzője kinyomozható legyen. Ez az érvelés ugyanis törvényes alappal nem bír, mert a sértés kérdés alakjában éppűgy elkövethető, mint állító vagy másféle mondat alakjában és a vádlott akkor sem követelt volna el bűncselekményt, hogyha a kormányzóra sértő híresztelést hallva amennyiben a fölött nem térhetett napirendre, a Bp. 89. §-a értelmében a hatóságnál feljelentette volna, de azáltal, hogy ő a kormányzót sértő tényállítást tovább újságolta és pedig olyan határozott és komoly formában, hogy a hírt cáfolni és őt megfeddeni kellett, éppen úgy elkövette a kormányzósértést, mint aki rágalmazás esetében a más által állílolt rágalmazó tényt továbbadja, híreszteli. A vádlott cselekménye tehát kimeríti a jelen ítélet rendejkező részében körülírt kormányzósértés vétségének tényálladékát. . .