Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. gel különben világosan kiemeli a Bp. 3. §-ának indokolása is. Ebből a kettős jelentőségből következik azután, hogy a magánindítványra vonatkozó szabályok egyrészt az anyagi, másrészt az alaki büntető jogban nyertek szabályozást. A magánindítvánnyal kapcsolatosan a sértett fél fogalma az anyagi büntetőjogban meghatározva nem lévén, a «Bűnvádi Perrendtartásról)) szóló 1896: XXXIII. tc. meghozataláig nem mindig volt könnyű feladat megoldani azt a kérdést, hogy az egyes büntetendő cselekményeknél ki értendő a ((sértett fél» elnevezés alatt? Ezt a hiányt pótolta a Bp. 13. §-a, melynek hatodik bekezdése szerint: «sértelt az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetelt vagy megkísérlett bűncselekmény)). Minthogy ezek szerint az anyagi büntetőtörvény (Btk.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a bűnvádi eljárás megindításához szükséges magánindítványt csak a közveletlenül sértett fél teheti meg, annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy ezen indítványtételre ki jogosult, a Bp. nyomán általános vezérelv gyanánt azt kell szem előtt tartani, hogy a magánindítványra saját személvében a Btk. 113. §-ában meghatározott kivételektől eltekintve, az van jogosítva, akinek valamely jogát az elkövetett büntetendő cselekmény sértette vagy veszélyeztette.. Mindezekből kiindulva kétségtelen, hogy a Bp. 13. §-a szerinti sértett és a Btk. 113. és 238. §-aiban megjelölt magánindítványra jogosult «sértett féb rendszerint azonos és egymást fedő fogalmak. Ezzel egyezik meg a Bp. 13. §-ának fentebb jelölt meghatározása, mely kétségen kívül vonatkozik a Btk. 113. §-ára is, ami az addig előadottakon felül kitűnik a Bp. 13. §. hatodik bekezdéséből is. És nem mond ennek ellent a Bp. 13. §-ának kilencedik bekezdése sem, amennyiben az utóbbi törvényhelyre, a törvény indokolása szerint csak azért volt szükség, mert az anyagi büntetőtörvény különös része kivételesen a sértetten kívül eső más magánegyént is feljogosít a magánindítvánv előterjesztésére (pl. a Btk. 244. §.). De a jelen esetben nem hagyható figyelmen kívül a Btk. 238. §-ának az indokolása sem abban a részében, hogy «még az erőszak esetében is háltérbe vonul az állam büntelő érdeke a családot ért rendkívüli szerencsétlenség előtt s a családot leszi az eljárás megindításának vagy mellőzésének urává.)) A házastársi együttélés alatt pedig a család feje a férj s így az az egyéni vonatkozás, melynek a tett és a sértett közt létezni kell, ily esetben a férj személyében már ezért is megvan. Helyesen emeli ki ide vonatkozólag a B II. 5102/19 4924. számú határozat, hogy a házasság, mint oszthatatlan és légben-