Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

7-2 Büntetőjogi Döntvénytár. elhelyezte, helyesen vonták le az alsóbbfokú bíróságok azt a további jogi következtetést is, hogy ez a vádlott, ebben az esetben előre megfontolt szándékkal cselekedett. Eldöntendő itt még — a védelem által vitatott — az a kérdés, hogy vádlott emberölésre irányuló szándékkal vitte-e véghez ezt a tettet? A valónak elfogadott tényállásból az tűnik ki, hogy ez a vádlott már 1923. év első felében elhatározta, hogy a Magyarországnak nyújtandó külföldi kölcsönt a francia követség, vagy a kis entente valamely követsége ellen bombával foganatosítandó merénylettel fogja megakadályozni. Az 1923 november 1-én keltezett, és így a ((Reviczky-ulcai» merényletnek 1923 november 16-án történt elkövetését jóval megelőzőn megírt «101 bizottság)) aláírású levelében pedig Márfly József azzal fenyegette meg a francia követet, hogy ő ((minden módon és minden eszközzel ki fogja irtani az ország testén uralkodó rablóbandát)), értven nyilvánvalóan a ((banda» alatt a levélben címzett követség személyzetét is. Ezekből a tényekből valóban inkább arra vonható következtetés, hogy a vádlott célja, cselekményének indító oka ez esetben inkább a megfélemlítés volt. Ámde az, hogy a vádlott az emberöléssel végeredményben minő célt kivánt elérni, a Btk. 278. §. megállapítása szempontjából közömbös; amennyiben ez a szakasz csak azt kívánja meg, hogy a tettes embert előre megfontolt szándékkal megöljön; azt azonban, hogy a tettes az emberölést mint egyedüli célt tűzze ki, ez a törvényhely nem tartalmazza. A minősítést illetően közömbös ezek szerint a gyilkosság célja indító oka; így e helyen — a tett indító okától eltekintve — az bírálandó csak meg, hogy a bomba elkészítésekor és annak elhelyezésekor vádlottnak — a már előadottak szerint előre megfontolt — szándéka ölésre irányult-e. A szándék, a tudat és az akaratból tevődvén össze; a jelen esetben a tettesnek tudnia kellett azt, hogy cselekménye valakit életétől fog megfosztani és ebben a tudatban kellett akarnia a cselekmény véghezvitelét. Közömbös itt az is, hogy a lettes az áldozat kilétét előre tudja, ismerje — mert a törvény nem egy meghatározott személy, hanem általánosságban az ember életét védi e rendelkezésével — az élet elleni támadástól. Vizsgálandó tehát, hogy Márfly József amikor az előre megfontolt cselekményét végrehajtotta, tudta-e azt, hogy Ő ezzel a cselekményével valakit életétől meg fog fosztani. E tekintetben lényeges az a megállapított tény, hogy a «Reviczky-utca 6. sz. alatt a gróf Károlyi-féle palotában, vagyis