Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. lani tudja. Az alsóbbfokú bíróságok tehát a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták abban a kérdésben, hogy a vádlottnak Z. sérelmére elkövetett cselekményét a törvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. Alapos a semmisségi panasznak az a része is, melyet amiatt jelentett be, mert a S. sérelmére elkövetett cselekmény nem minősíttetett hivatalból üldözendőnek. Az elfogadott tényállás szerint ugyanis a vádlott a fegyelmi ügyének tárgyalásán S. kir. törvényszéki orvosról akként nyilatkozott, hogy az orvosi bizonyítványokban betegségét s annak gyógytartamát illető eltérések okát abban látja, hogy elnöke a törvényszéki orvossal megvizsgáltatását megelőzően beszélt és így az ő esetében is az történt, ami történni szokott, hogy a törvényszéki orvos oly véleményt adott, amilyent az elnök kivánt és nem olyant, amely a megvizsgált állapotának megfelelő. A kir. törvényszéki orvosra tett ez a kijelentés nyilvánvalóan közhivatalnokra és pedig e közhivatalnok hivatásának gyakorlására vonatkozó oly lény állítása, mely valóság esetében ellene bűnvádi vagy fegyelmi eljárás oka lehet, pedig a vádlott védelme érdekében nem volt erre sem szükség . . . A kir. törvényszéki orvos ugyanis a Btk. 461. §-ában megállapított fogalommeghalározás szerint közhivatalnoknak tekintendő, mert, mint a bíróságoknak a m. kir. igazságügyminiszter által kinevezett és működéseért fegyelmi felelősséggel tartozó állandó segédszerve, az igazságszolgáltatás körébe eső közügyet lát el és így szolgálatánál, de esetről-esetre kapott különös megbízatásánál fogva is igazságszolgáltatási hatósági teendő teljesítésére van kötelezve. S. kir. törvényszéki orvosnak az az eljárása, mely szerint a kir. törvényszéki elnök megbízatásából a vádlottat egészségi szempontból megvizsgálta, az igazságszolgáltatás körébe eső közügy, tehát igazságszolgáltatási hatósági teendő volt . . . — A «tény» fogalmára 1. a Bv. törvényjavaslatának miniszteri indokolását. Ig. Jav. Tára XIV. 78S. és 796. lapok. 4. Az állított tény valósága akkor nyert bizonyítást, ha a vádlott súly, erő, jelentőség és lényeg tekintetében oly bizonyítékokat nyújtott, amelyek a vádbeli tényállításokkal teljesen egyenértékűek és nem hagynak fönn beigazolatlanul semmit abból, ami sértőnek minősíttetett. Oly esetben, mikor az állított tények bizonyított valósága kétségtelen, a cselekvésre indító és a való tényeket előidézett okoknak