Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

422 Büntetőjogi Döntvénytár. ütlegelését végig nézte, annak megakadályozása végett semmit sem tett, ezzel pedig szülői kötelességét szándékosan és oly mérvben mulasztotta el, hogy az vádlott-társára bátorítólag és előmozdítólag hatolt. Ha tehát K. Pál vádlott mondotta is vádlotttársának, hogy «ne bántsd tovább, úgy sem fog sírni, mert kő a szíve», ez a szintén nem édesatyához méltó kijelentése ama tényének büntetőjogi jelentőségén, hogy fia kegyetlen bántalmaztatását előbb — bár kötelessége volt — meg nem akadályozta, mit sem válloztat. K. Pál vádlott ugyanis a való tények szerint a K. Pálné vádlott által a keze-lábánál kötéllel összekötözött sértett testének minden részére nedves és két végén görcsre kötött borjűkötéllel mért csapásokból minden kételyt kizáróan tudta, hogy felesége — a 10 éves gyermek-sértett mostohaanyja — ezzel az ütlegeléssel legalább is súlyos sérülést okoz a gyermeken, az ütlegelést mégsem akadályozta meg, hanem végig nézte. E tényéből tehát okszerűen következik, hogy a vádlott K. Pálné vádlott tettét kötelességmulasztásával és jelenlétével elősegítette s a bántalmazás tekintetében K. Pálné vádlottal akarategységben volt. Erre az akarategységre rikító fényt vet K. Pái vádlottnak az a későbbi ténye, hogy az ütések következtében rövidesen kiszenvedett édes gyermeke lestét a kútba dobta, anélkül, hogy a halál bekövetkezte minden kételyt kizáróan megállapíttatolt volna. A vádlottak a gyermeket a maguk észlelése szerint halottnak tekintették, tehát K. Pál a gyermek testét a kútba dobta, hogy a gyanút elhárítsa. Minthogy a megállapított tények szerint a súlyos testi sértés folytán a megsértett halála következett be, a vádlott cselekménye a Btk. 301. és 306. §-aiban és 69. §-ának 2. pontjában meghatározott halált okozó súlyos testi sértés bűnteltében való bűnsegédi részesség tényálladékát kimeríti. A vádlott bűnössége tehát helyesen mondatott ki. ... A K. Pálné vádlott érdekében bejelentelt semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §. \lb pontja alapján használtnak vett része azért alaptalan, mert olyan tények, amelyekből az a jogi következtetés volna levonható, hogy K. Pálné vádlott a terhére megállapított halált okozó súlyos testi sértést külső ingerek okozta erős felindulásban követte el, valóknak nem fogadtattak el. A kir. ítélőtábla tehát a Btk. 307. §. alkalmazását törvényszerűen mellőzte, miután a tettes belső erkölcsi züllöttsége és a tett végrehajtásának kiáltó kegyellensége maga még nem jele az erős felindulásnak. . . . Ami a K. Pál vádlottra vonatkozóan vitatott büntethetőséget kizáró okot illeti, ennek azért nincsen jogi alapja, mert &