Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

H6 Büntetőjogi Döntvénytár. Minthogy a 17 éves vádlott értelmileg fejlett egyén — nyilvánvaló, hogy ő az élet közönséges tapasztalata szerint tudta azt — hogy konyhakéssel, teljes erővel az emberi testnek legnemesebb részei (fej, nyak, mell) felé intézett szúrások rendszerint halált idéznek elő. A vádlott tehát a halál bekövetkeztét feltétlenül előre láthatta és tudhatta. Már pedig az eredmény bekövetkezésének előzetes tudásából az eredményre irányzott szándékra kell következtetni . . . VII. (Kúria 1924 okt. 21. B II. 4027/1924. sz.) Indokok: ... Az irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott, midőn társaival a munka befejezése után mintegy két liter bort elfogyasztott, este hat óra tájban hazament, hol nagybátyjától arról értesült, hogy apósa: 0. József azért, mert a vádlott birlokában volt, de apósa állal visszakövetelt láncot és téglákat át nem adta, vádlottat a csendőrségnél feljelentette. Erre a vádlott, ki özvegy ember lévén, újból nősülni akart, nehogy csendőrkézre kerüljön és házassága ezért akadályt szenvedjen — a veszetlkutyák esetleges támadására való tekintettel — a bűnjel hosszúnyelű baltát magához véve, elindult Köcsönye pusztára, hogy ott apósával és sógorával a lánc és téglák ügyét rendezze. Minthogy 1000 lépésnyire Köcsönye pusztától vádiolt találkozott süket apósával és vele összeszólalkozott, az összeszólalkozás hevében a vádlott baltájával apósa felé ütött s azt úgy találta fejének jobbfelén, hogy a balta éle álhatóit a koponyacsonlon, megroncsolla az agyállományt, minek következtében agyhűdés állván be, O. József a helyszínén rövid idő alalt meghalt. E tényállásból a kir. Kúria azt a következtetést vonta le. hogy a vádlott szándéka nem csupán az apósa bántalmazása volt, hanem hogy az a sértett megölését is felölelte. A vádlottnak ugyanis a mindennapi élet tapasztalataiból tudnia kellett, hogy baltával és pedig annak az élével, tehát életveszélyes eszközzel nagy erővel a fejre intézett olyan ütés, mely tényleg az agyat is megroncsolla, a sértett halálát okozza. Midőn tehát e tudat mellett vádlott mégis a sértett fejét a ballá élével nagy erővel száudékosan megütötte, akkor az ő szándéka kétségkívül az ölésre is kiterjedt. Ezek szerint pedig a vádlott cselekménye a Blk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettét állapítja meg és így e cselekmény a Blk. 306. §. alapján az alsóbbfokú bíróságok által tévesen minősíttetett . . .