Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

106 Büntetőjogi Döntvénytár. sértett értesítésekor e dolog felelt már nem a vádlott, hanem az új vevő rendelkezett, utóbbi tehát e dolog birtokára is jogszerűen tarthatott igényt. A jóhiszemű új vevő birtokba helyezése ezek szerint jogszerű volt. Ezt vádlott jogosan meg nem akadályozhatta; ezt megakadályozni semminemű jogszabály kötelességévé nem is tette. Ennek elmulasztása tehát még a sértett értesítésével kapcsolatosan sem róvható büntető úlon a vádlott terhére. 74. /. «Hiresztel» a Bv. i. §-a értelmében az, aki más által állított valamely rágalmazó tényt másoknak tovább ád, illetve más személyekkel közöl és ekként annak hírét tágabb körben terjeszti. — II. Az 1887: XXVIII. tc. 2. §-a, mely szerint a bíróság abban az esetben, ha a sértés súlyosabb beszámítás alá esik, a rendbünietésen felül a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás megindítása iránt intézkedik, a sértettnek azt a jogát, hogy a bűnvádi eljárás megindítását a bíróság intézkedésétől függetlenül kezdeményezhesse, nyilvánvalóan nem zárja ki. De nem jelenti az idézett §. azt sem, hogy a bűnvádi eljárás ily esetben csupán a bíróság részéről tett feljelentés alapján volna szorgalmazható. A bíróság esetleges ((intézkedése)) egyszerűen igazgatási (adminisztratív) lehetőség, amelynek sem megtörténte, sem elmaradása nem befolyásolja az anyagi és az alaki büntetőjog vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését. — Ügyvéd elítélése esetében enyhítő körülményül vétetett, hogy a rágalmazó nyilatkozatot védői előterjesztésének hevében, ügy jele érdekének védelmében tette. , „, , „ ^ lIT (Kúria 1924 okt. 7. B III. 1531/1924. sz.) Indokok: . . . K. Jenő vádlott semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 4. a) pontjára vonatkozó része azért alaptalan, mert aki a más által állított valamely rágalmazó tényt másoknak tovább ád, illetve más személyekkel közöl és ekként annak hírét tágabb körben terjeszti, az a rágalmazó tényt a szónak nyelvtani és