Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. 73. Nem követ el orgazdaságot az, aki sikkasz­tásból származó dolgot jóhiszeműen vásárolván, azt a dolgot olg időpontba adja el, mikor a dolog ere­detét még nem ismeri, majd a dolgot — a sértettől kapott figgelmeztetés ellenére — a vevőnek tényleg át is adja. (Kúria 1924 okt. 1. B II. 1030/1924. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének S. Mik­lós vádlottra vonatkozó részét nevezett vádlott védőjének alapos semmisségi panasza folytán a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meg­határozott semmisségi okból megsemmisíti és ezt a vádlottat az orgazdaság bűntettének vádja alól a Bp. 326. §. 1. pontja alap­ján felmenti . . . Indokok: ... A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott, ehelyütt is iránytadó tényállás szerint ugyanis E. Hermann vád­lott az általa sikkasztás útján szerzett kerékpárt megrongált álla­potban, mint a sajátját adta el S. Miklós vádlottnak, aki azt azon­nal kijavítva, másnap tovább eladta ismeretlen vevőnek; ez a vevő a gépre előleget is adott és azt harmad nap elvitte. Még mielőtt azonban az új vevő a gépet elvitte volna — de már azután, hogy azt S. Miklós vádlott az új vevőnek eladta és az előleget felvette volt — megjelent S. Miklós vádlottnál a sértett és kö­zölte vele, hogy ez a kerékpár az övé, azt E. Hermann elsik­kasztotta ; egyúttal megkérte S. Miklóst, hogy a gépet a bűnvádi feljelentés megtételéig tartsa vissza — S. Miklós vádlott azonban sértett kérését nem teljesítette — hanem megengedte, hogy a gépet az új vevő elvihesse. Arra vonatkozóan, hogy S. Miklós vádlott azt megelőzően, hogy sértett nála járt és őt az E. Hermann eljárásáról felvilágo­sította, az általa megszerzett gép sikkasztott voltáról tudott volna, az alsófokú bírói ítéletek ténymegállapítást nem tartalmaznak, de sőt a ténymegállapításokból épen az tűnik ki, hogy ez a vádlott akkor, midőn a sikkasztásról értesült, a gépet már el is adta volt, a gépet azonban abban az időpontban az új vevő nem vitte még el, az még az üzletben, tehát a S. Miklós birtokában volt. Vizsgálva ezek után azt, hogy e vádlott most vázolt cselek­ménye bűncselekmény — jelesen az orgazdaság vétségének tény­álladékát kimeríti-e vagy sem? — a Btk. 370. §-ának szövegé­ből nyilvánvaló, hogy az, aki az elsikkasztott dolgot a sikkasztó­tól megveszi, ezzel a cselekményével csak abban az esetben létesíti az e §-ba ütköző orgazdaság tényálladékát, ha olyan dol­got, melyről tudja, hogy az sikkasztás útján jutott a birtokosa

Next

/
Thumbnails
Contents