Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

n Büntetőjogi Döntvénytár. kir. ítélőtábla ítéleteiben fölvett a vádlottra kedvező, enyhébb minősítés következtében megszűnt és a vádlottnak meg a védőnek e téren a perorvoslathoz való joga újra feléled. Az adott esetben a kir. Kúria ezt el nem ismerhette. A részleges jogerő jelentőségének félreismerését jelentené ugyan annak elvi kimondása, hogy a bűnösség és a minősítés ügyében az elsőfokon bekövetkezett részleges jogerő a másodfokon felveti enyhébb minősítés esetén a semmisségi panaszban álló védelmi perorvoslatot feltétlenül kizárja; de viszont téves lenne az az elvi kijelentés is, hogy az elébb megrögzített előfeltételek mellett a vádlottra kedvező enyhébb minősítés az elsőfokon beállott részleges jogerőt mindig és feltétlenül megszünteti és a védelemnek korlátlan perorvoslali jogot nyújt. E nézetek egyike sem helytálló. A részleges jogerőről szóló perjogi szabálynak helyes értelmezése ugyanis azt írja elő, hogy az elsőfokú ítéletnek nem fellebbezett része csak addig marad a részleges jogerő hatálya alatt, amíg erre az ítéletrészre vonatkozóan akár a tényállás, akár a jogi értékelés tekintetében a fellebbezési bíróság ítélete új megállapítást nem lesz. Ha ez akár az egyik, akár a másik irányban megtörténik, a semmisségi panaszban a ténybeli nóvumnak esetleg téves jogi értékelése ép úgy vitatható, mint panaszolható az, hogy a vádlottra a kir. törvényszékénél kedvezőbb minősítés bizonyos irányban törvényt sértő. Ez a védelemnek új joga, amely a kedvezőbb új minősítéssel nyílt meg a részére, amelyet nem zár ki az az előzmény, hogy előbb egy súlyosabb minősítésbe a védelem megnyugodott. Egy ténybeli vagy jogi helyzet indokolta magatartás nem korlát egy újonnan előállott ténybeli vagy jogi helybetből folyó magatartás szabadságára vonatkozóan. A jelen esetzen azonban a kir. ítélőtábla ítélete nem tartalmaz sem ténybelileg, sem a jogi értékelés tekintetében oly új bírói megállapítást, amellyel szemben a védelem részére a semmisségi panaszban a perorvoslat új joga nyílnék meg. Ugyanis a jelen ügyben a vádlott és védője megnyugodott abban, hogy cselekménye a kir. törvényszéknél jogilag bűncselekménynek mondotott ki s minthogy ezen változást a kir. ítélőtábla sem ténybelileg, sem jogilag nem tett, nincs a bekövetkezett részleges jogerőt feloldó oly új alap, amelyről a bűnösség megállapítása most már újból vitatható volna. A minősítés kérdésében történt enyhítés sem jelent oly ténybeli vagy jogi változást, amelyből a védelem a vádlottra további anyagi jogi kedvezést várhatna s evégből alaki jogi eszközként a perorvoslati jogot igényelhetné; mert a kir. ítélőtábla ítélete