Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. nek csorbítására, a magyar nemzet lealacsonyítására, végeredményben tehát meggyalázására. A nemzeti szín, a nemzeti színű zászlók és egyéb jelvények jelentősége pedig — eltekintve attól, hogy annak tudatát már az elemi iskolákban fejlesztik a gyermekekben — mindenkor annyira köztudomású volt, a forradalmi idők közelmúlt eseményei folytán pedig nálunk a nemzeti színű jelvényeknek a nemzeti köztudat oly különös fontosságot tulajdonít és fokozottabb megbecsüléssel adózik, hogy nyilvánvaló, miszerint a vádlottak, akik értelmes bányamunkások, tudatában lehettek és voltak is annak, hogy eljárásuk — bármi volt is annak indoka — alkalmas a magyar nemzet meggyalázására. Az ezek szerint alaptalan semmisségi panaszt tehát a Bpn. 36. §-a alapján elutasítani kellett. . . = Az 1921: III. tc. 7. és 8. §-ai alá eső bűncselekményeknek a Bv. alá eső vétségekkel való hasonlatosságára nézve, mit az indokolás kiemel, I. a fentebb 47. sorszám a. közölt határozatot is. Szándék rágalmazásnál és becsületsértésnél: BDlár II. 152., IV. 34., V. 197., X. 164. Arra nézve, hogy nemzeti színű szalag letépése — habár az a nemzeti érzésre gyakorolt hatályánál fogva szintén alkalmas lehet gyűlölet fölkeltésére — nem esik a Btk. 172. §-a alá, 1. BDlár XI. 68. 49. A St. k3. §-ában említett «sértett fél» elnevezés alatt a «vádlót» kell érteni. (Kúria 1924 jún. 30. B I. 797/1924. sz.) indokok.... Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét a kir. ítélőtábla által ítéletében hangoztatott az a jogi elv, mely szerint a kir. ügyészség a 43. §-a szerinti közzétételt indítványozn jogosítva nem volna. A kir. Kúria megismerés szerint ez az elv a törvény téves értelmezésén alapszik. A St. 43. §-a szerinti «sértett» alatt ugyanis mindig a vádlót kell érteni, mert hiszen, ha a kir. ítélőtábla álláspontja elfogadtatnék, akkor a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vagy becsületsértés eseteiben a közzététel majdnem mindig ki volna zárva, mivel ilyenkor a tulajdonképeni sértett az állam és mivel ily esetekben a vádat a Bp. 2. §-a értelmében csakis a kir. ügyész képviselheti, akinek jogaiba a közvetlenül sértett közhivatalnok sem magánvádlói minőségben, sem pedig perorvoslattal élő nem léphet. . . = Hasonló felfogást vall Vajkó Pál: A St. magyarázata (1914.) 193. L 50. A Bv. 2í-dban meghatározott hitelrontás vádja esetében a Bp. bizonyító rendszere szerint nem a vádlottnak kell bizonyítani tényállításainak való-