Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 61 A védelem e részben sem vei számot a való tényekkel, amelyek szerint a romlott állati hús élvezete tényleg megtörtént, ezzel pedig a létrejöhető mérgezés következtében az emberi élet nagyon is komolyan volt veszélyeztetve. Ez pedig elegendő a Btk. 315. §. szerinti minősítéshez, amely eredményeket nem kíván. ABp. 385. §. 1. b) pontjára alapított panasz tehát ezek szerint szintén alaptalan . . . — Hasonló megkülönböztetés a Btk. 314. §-ának 2. tételében. Elítélés ártalmas anyaggal kevert élelmicikk árúbahozása miatt: BDtár X. 45. 68. A Btk. 323. §-ában említett «sanyargatás» alatt a letartóztatott személy testére vagy lelkére irányított olyan ellenséges és ártalmas behatást kell érteni, amely a személyes szabadságtól való megfosztással összekötött erőszak rendes mértékét feltétlenül meghaladja, de még sem testi sértést nem okoz, sem egészségháborítást nem idéz elő. Az ellenség fogságába juttatás magában véve jogilag sanyargatást indokok:... A Btk. 323. §-ának utolsó bekezdésében említett ((sanyargatás)) büntetőjogilag a szenvedő alany testére vagy lelkére irányított olyan ellenséges és ártalmas behatás, amely a személyes szabadságtól való megfosztással összekötött erőszak rendes mértékét feltétlenül meghaladja, de még sem testi sértést nem okoz, sem egészségháborílást nem idéz elő. E sanyargatásnak módja sokféle lehet, de büntetőjogilag mindegyiknek olyannak kell lennie, amely a sértettnek a személyes szabadság megvonásán túlmenő testi vagy lelki szenvedést okoz anélkül, hogy ez a szenvedéstöbblet önmagában véve a Btk. különös részében meghatározott valamely más bűncselekmény tényálladékát kimerítené. E jogi alapon vizsgálva a vádlott tettét, ebben a kir. Kúria sem talál oly ténybeli elemet, amelyből a sanyargatásnak fönntebb körülírt fogalmára következtetni lehetne. A négy sértett ugyanis a vádlott cselekménye folytán nyolc napig fogva volt, de ezt a jogtalanságot meghaladó cselekményt vádlott ellenök sem szóval, sem tettel nem levetett el. Az a cselekménye, hogy a sértettek a vádlott áskálódásának köszönhették fogvatartásuk elhúzódását, büntetőjogilag megtorlást nyert azzal, hogy a vádbeli cselekmény helyesen a Btk. 323. §. második bekezdésének első tétele szerint minősíttetett. Az a tény pedig, hogy a vádlott a sértetteket az oláhok fogságába juttatta, magában véve jogilag sanyargatást nem nem jelent. (Kúria 1923 máj. 15. B I. 1544/1923. sz.)