Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

B2 Büntetőjogi Döntvénytár. családjával szemben, általánosságban durva és támadásra is kész volt, bár erre vonatkozóan konkrét adat nincs; de az adott esetben a valónak elfogadott és e felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás semminemű, még valószínűsítő adatot sem nyújt arra nézve, hogy az apa az ő fiát: a vádlottat megtámadta vagy akárcsak megtámadni akarta. Ezenfelül a vádlott kezében 2Va méter hosszú deszka is volt, amelyet maga előtt tartott, amellyel utóbb hadonászott és apját fejbeverte. Ettől a deszkától az apa a vádlotthoz nem is férhetett, ennélfogva ez atyjával szemben egyáltalában nem volt a megtámadott helyzetében; s amit atyjával szemben cselekedett, azt az ellene irányuló támadás elhárításának szüksége nem parancsolta; azt a vádlott szükség nélkül, törvényellenesen cselekedte s mentség nélkül teljes büntetőjogi felelősséggel tartozik érte. A beszámítást kizáró ok meg nem állapításával tehát a kir. ítélőtábla a panaszolt anyagi semmisséget meg nem valósította. Ami pedig a Btk. 92. §-ának alkalmazását illeti, arra a kir. Kúria törvényes alapot nem talál. Az adatszerűen nem részletezett áldatlan családi viszony és a vádlott büntetlen előélete nem nagy jelentőségű enyhítő körülmények akkor, mikor a való tény az, hogy a vádlott az édesalyját minden ok nélkül fosztotta meg életétől. Erkölcs és törvény kötelezi a gyermeket arra, hogy felmenőivel szemben még azok bántó vagy jogtalan magatartása esetén is legyen türelmes; ha kell alázza meg magát és minden lehető módon kerülje a tettleges összetűzést. A Btk. 307. §-ának utolsó bekezdése halált okozó testi sértés esetében még a felmenő okozta erős felindulásnak a gyermek javára való minősítési értékelését is tiltja. Nincs helye a büntetés rendkívüli enyhítésének, mikor a vádlott az atyjával szemben indulatait épen nem fékezte, sőt készséggel szállt vele szembe, s minden szóra érdemes bántalom nélkül oly hirtelenséggel volt képes őt deszkával nagy erővel fejbe verni, hogy e tette szerint ő az édesatyja életét, testi épségét féltett értéknek valóban nem tekintette . . . = Megfutamodás, elrejtőzés vagy elzárkózás által senki nem tartozik menekülni az őt közvetlenül fenyegető veszély elől: Kúria EH. BHT. 2D5. Megszűnik helyes lenni e megállapítás, ha nem polgár és polgár állanak egymással szemben, hanem szülő és gyermek, mikor is a gyermek magatartásának megítélésénél a különös gyermeki kötelesség foglalja el az első helyet. Gyermek kezének felemelése szülője ellen csakis akkor fogadható el igazoltnak, ha a futással való menekülés is lehetetlennek bizonyult: Kúria BJT. XVIII. k., 83. 1. Elítélés, mert a gyermek az apa támadása elől kitérni tartozik : Kúria BDtár VIII. 217. 63. Jóllehet a támadás jogtalan volt, mégsem állapitható meg a jogos védelem, ha a támadás elől a vádlott könnyűszerrel kitérhetett és így a tárna-