Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 alapján két havi fogházra, mint főbüntetésre és 2000 K pénzbüntetésre, valamint egy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéltetik, elrendeltetvén egyúttal, hogy a jelen ítélet Zalkod község előljárósági épületén falragasz útján a vádlott költségén közzététessék. Indokok: . . . Megállapítást nyer, hogy Zalkodon 1921. évi március hó 30-án R. József azzal küldölte Erzsébet nevű leányát a faluba, hogy két magyar hold földjének felszánlására ekét keressen. R. Erzsébet B. Miklós oltani lakost bízta meg a szántással, aki azt el is vállalta. A munkabér tekintetében a felek előzően nem állapodtak meg egymás közölt. A két holdnak felszántása után B. Miklós vádlott 2000 K-t kért és kapott R. Józseftől. Megállapítást nyert az is, hogy R. Erzsébet a vádlotton kívül másnál nem volt, bár Zalkodon többen vannak, akik bér ellenében szántással foglalkoznak. A kir. Kúria a tényállást kiegészíti azzai, hogy vádlott a két magyar hold földnek felszánlását két nap alatt kényelmesen befejezte. E tényállás szerint kétségtelen, hogy R. Józsefnek, hogy földjét kellő időben bevethesse, földjének felszántására feltéllenül szüksége volt s így az adott eselben közszükséglet tárgyául szolgáló munka teljesítésére vonatkozó szerződésről van szó. Minthogy pedig az 1920: XVT. tc. 1. §-ának 3. pontjában jelzett szorult helyzet alatt nemcsak az anyagi, hanem minden más kényszerhelyzetből előállolt szorult helyzet is értendő, mely csak mások szakszerű munkájának igénybevételével szüntethető meg, ennélfogva kétségtelen az is, hogy vádlott a sértett fél szorult helyzetét azzal használta ki, hogy midőn előző megállapodás nélkül két napi munkáért 2000 K ellenszolgáltatást követelt, a sértettet oly helyzetbe hozta, hogy vagy fizet vagy pedig a rendszerint bizonytalan kimenetelű pernek és az ezzel járó s egyéb kellemetlenségnek teszi ki magát; minthogy továbbá figyelemmel a gazdasági élet viszonyaira és a tisztességes munkabér mértékére, különösen faluhelyen a napi 1000 K munkabér túlmagas, mindezeknélfogva a kir. Kúria megállapítja, hogy a vádlott olyan ellenszolgáltatást kötött ki, amely tekinteltel az összes körülményekre, különösen pedig a gazdaság élet viszonyaira, a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja . . . II. (Kúria 1921 márc. 8. B II. 51/1921. sz.) A kir. Kúria: A vádlott bűnös az 1920: XV. tc. 1. §. 3. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségében ... és ezért az id tc. 1. §-ának második bekezdése alapján a Btk. 92. §-ának