Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)
Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. ítélőtábla törvénytsértő végzése ugyanis az alappernek alaki és anyagi jogerősségével szembekerülő újrafelvételi eljárás perjogi jelentőségét túlozza, amikor erre vonatkozó külön törvényes rendelkezés nélkül a Bp. rendszerével szemben voltaképpen azt állítja, hogy a kegyelmi kérdésnél az újrafelvételi eljárás az alapperbeli jogerős ítéletre való figyelem nélkül olybá veendő, mintha az alapperbeli, jogerő előtti eljárás volna. Az újrafelvételi eljárás természetének ily félreismerése az alapper és az újrafelvétel külön-külön jelentőségének és ezek egymáshoz váló viszonyának nem kellő mérlegeléséből folyik. Az alapperben tudvalévően az állam büntető igénye a bírói döntés tulajdonképeni tárgya, amelynek megállapítása ellen küzd a védelem. Az elítélt javára újrafelvett büntető perben pedig már áll az államnak alakilag és anyagilag jogerősen megállapított büntető igénye, amellyel szemben az elítéltnek csak szorosan megjelölt lehetőségek útján és csak rendkívüli módon adatik jog arra nézve, hogy az anyagi igazság érdekében — ha bírja — próbálja megdönteni a jogerős ítéletet. A jogerős ítélet tehát az egész újrafelvételi eljárás során az a szikla, amely körül az újrafelvételi próbálkozás folyik. S e szikla áll addig, amíg az újrafelvételi eljárás során hozott ugyancsak jogerős ellenkező határozat meg nem dönti, el nem temeti. Addig azonban az az állami büntető igény megtestesülése megrögzített középpont, a jogerő tekintélyével felruházott igazságszolgáltatási eredmény, amely végrehajtásra vár. Az újrafelvételi eljárás folyamán tehát az alapper jogerős ítéletét nem létezőnek tekinteni s tetejébe az újrafelvételi eljárást az alapperbeli, jogerő előtti eljárással azonosítani, a jog-! erő jelentősége fel nem ismerésének, az eljárások célja és jelentősége összezavarásának az eredménye. A jogerősen elítéltnek az újrafelvétel adott pontján való helyzete az volt, hogy a jogerős ítéletből reá háramló biztos tehertétellel szemben egy mentő, vagy enyhítő lehetőségben reménykedhetett, a kir. ítélőtábla pedig ezzel szemben úgy állította őt oda, mint egy bíróilag még semmi biztossal nem terhelt egyént, aki ellen az állami büntető igény megállapítást még csak próbálják. Ez a jogilag valótlan beállítás az oka az elkövetett törvénysértésnek. De van a kir. ítélőtábla végzésében egy más irányú lényeges jogi tévedés is és ez annak a meg nem fontolása, hogy, amíg a jogerősen el nem intézett bűnperekben a kegyelmezés eredménye: a Btk. 105. §. 2. pontja szerint való eljárás megszüntetés, ami a bűnösségi kérdés és összes következményeinek megszűnését is jelenti; viszont a jogerős ítélettel kirótt büntetés kegyelmi elengedése a bűnösség kérdését és az elengedett büntetésen felüli egyéb következményeket nem érinti. Az adott esetben 3*
