Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 40. Az 1920:111. tc. h. §-ának 2. bekezdése a felül nem bélyegzett bankjegyre nézve a behozatal vagy kivitel puszta tényét tiltja, tekintet nélkül arra, hogy megvolt-e a forgalomba hozatalra irányuló különleges szándék; ennélfogva a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös, hogy a vádlott mily célból hozta magával a bankjegyeket és pedig annál is inkább, mert pl. vétlen elhagyás, vagy a vádlóit kárára elkövetett lopás esetében fennállott a veszélye annak, hogy harmadik személy a birtokába jutott bankjegyeket forgalomba hozza és így a bankjegyek közforgalmi biztosságához fűződő állami érdek megsértésének a lehetősége fennforgott. (Kúria 1922 dec. 19. B III. 6218 1922. sz.) 41. A közvédőt a perorvoslati jog önállóan illeti ugyan meg, de csak a védelemnek egyébként is nyitva álló keretben és nem olyan mértékben, amely a részleges jogerőt is feloldaná. (Kúria 1923 jan. 30. B I. 6039 1922. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt visszautasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a közvédő a Bp. 385. §. 1. a), b) és c) pontja alapján semmisségi panasszal élt. E panasz jogi okát a közvédő ugyan nem jelölte meg; de mert a vádlottak védekezése arra irányult, hogy nem volt emberölési szándékuk, nem követtek el bűncselekményt, csak véletlenül öltek ; továbbá, hogy cselekményeik legföllebb halált okozott súlyos testi sértés bűntelteinek minősíthetők és végül, hogy jogos védelemben cselekedtek, a kir. Kúria a közvédő semmisségi panaszának anyagi jogi okait e védekezésben találná megjelölteknek; de ennek ellenére a közvédo panaszát a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében, mint törvényben kizártat, azért utasítja vissza, mert úgy az érdekelt vádlottak, mint védőjük a bűnösség megállapításában, a vádbeli cselekmény minősítésében és a jogos védelem meg nem állapításában a kir. törvényszéknél megnyugodtak. E részben tehát a közvédőnek sincs további perorvoslati joga. A perorvoslati jog ugyanis a közvédőt önállóan illeti meg, de csak a védelemnek egyébként is nyitva álló keretben és nem olyan mértékben, amely a részleges jogerőt is feloldaná.