Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. Minthogy pedig e rendelkezésnek nyelvtani értelménél és oktani összefüggésénél fogva csakis az az értelem tulajdonít­ható, hogy a felülbélyegzés megnehezítése vagy meghiúsítása nemcsak a bankjegy beszolgáltatásáról való lebeszélés és a be­szolgáltatás megtagadására vagy elmulasztására való felhívás ese­tében, hanem abban az esetben is, ha az «bármi más módon» valósíttatik meg, csak valamely tevőleges oly cselekvés által követ­hető el, amely hatásánál fogva a felülbélyegzés, mint állami fel­adat teljesítésének megnehezítésére vagy meghiúsítására alkalmas ; nyilvánvaló, hogy a vádlottnak az a szenvedőleges magatartása, hogy a felülbélyegzés alá eső 57,340 K bankjegyeit felülbélyeg­zés^ végett be nem szolgáltatta, a terhére megállapított vétség tényálladékát nem állapítja meg . . . = Ugyanazon jogelv a Btk.-nek a bűnpártolásról szóló 374. §-a alkalma­zásánál : BJT. XXXII. L, 26. 1.; XXXIII. t, 149. I.; LIII. k., 186. 1.; LXV. k., 75.*Japon. 3. Védjegybitorlás megállapítása esetében az íté­let közzétételének elrendelésében álló elégtétel nem csorbítható olykép, hogy a közzététel az ítéletnek nem egész terjedelmére, hanem csupán a rendelkező részre állapíttatik meg. (Kúria JEH 1922 jún. 20. B I. 6254/1922. sz.) A kir. Kúria: A kir. járásbíróság megállapította G. József és társainak az 1895: XLI. tc. 9. §-ában meghatározott véd­jegybitorlás kihágásában való bűnösségét, a vádlottakat megfelelő büntetéssel sújtotta és a sértett félnek a tárgyalás folyamán ki­fejezett kívánatára az 1890:11. tc. 27. §-ának harmadik bekez­dése értelmében elrendelte, hogy az ítélet egész terjedelmében, vagyis indokaival együtt megjelölt három hírlapban a vádlottak költségére közzététessék. A vádlottak fellebbezése folytán a kir. törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta — de azzal a vál­toztatással, hogy az ítéletnek — indokolás nélkül — csak a rendelkező része és ez is csak a pénzbüntetés átváltoztatásáról szóló rendelkezésig teendő közzé egy az ítéletben megjelölt napi­lapban. A közzététel ezen önkényes megszorítása azzal van indo­kolva, hogy így a közzététel kevésbbé költséges. Minthogy azonban az 1890:11. tc. 27. §-ának harmadik bekezdése a sérleltnek a tárgyaláson kifejezett kívánatára az ítéletnek egész terjedelmében indokaival együtt való közzétételét írja elő, minthogy a sértett részére a törvény által biztosított ezen elégtétel, mint jog, a bíróság tetszése szerint meg nem

Next

/
Thumbnails
Contents