Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 123 tolvajok aknázzák ki és ahol végül az uralkodó nagybirtok és a papibirtok urai elnyomnak mindenkit. Ezek a tényállítások valótlanok. Elítélés az 1921. évi III. tc. 7. §-a alapján. (Kúria 1923 szept. 18. B I. 2199/1923. sz.) Indokok: A semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része azzal van indokolva, hogy az állam, a nemzet elvont «metaforikus» fogalom, amely örökéletű, azt tehát megsérteni nem is lehet, mihez képest a vádlott levelében csak legfeljebb az állam hatóságai vannak megsértve; de azok sem, mert a vádlott levelének tartalma csak jogos kritika, amelyért a vádlottat az 1921:111. tc. 7. §-ában körülírt vétség miatt bűnösnek kimondani nem lehet, mert levelének tartalmával ezt a vétséget nem valósította meg. A panasz alaptalan. Az állam, a nemzet, a természet általános törvényeinek alávetett élő szervezet, mely megsemmisíthető, megcsonkítható és megsérthető, amint azt a Btk. 127. §-a és az 1921: III. tc. 7. és 8. §-ai is világosan kifejezte azzal, hogy az ily irányú támadásokkal szemben az állam részére hathatós* védelmet szervezett. E törvények parancsait és tilalmait mindenki köteles betartani, mert az elvont fogalmak tisztelete senkit nem menthet meg az élő, a működő, az érvényesülő állam ellen elkövetett bűncselekmények következményeitől. A vádlott pedig levelében a nemzetek, az államok között felette nehéz megpróbáltatásokkal küzdő magyar államot és nem ennek hatóságait sértette meg, amikor igazságtalanul, túlozva, nagyítva és legtágabb körben általánosítva azt állítja róla, hogy ez az állam az elnyomatás országa, ahol a jogrend olyan gyenge, hogy az emberek élete, testi épsége sincs biztonságban ; ahol az állam anyagi erejét nagy tolvajok aknázzák ki és ahol végül az uralkodó nagybirtok és a papibirtok urai elnyomnak mindenkit. Ezek a tényállítások valótlanok; s ahol az állami életben nem szokatlan törvénytelenségek elkövetésében mégis valami elszóródó példájuk van, azt a kivételes példát a vádlott annyira lelkiismeretlenül és torzítva általánosítja, hogy soraiból kiszól a honpolgári hűséggel semmiképen össze nem egyeztethető az a törekvés, hogy hazája jóhirét, idegenben talán élvezett megbecsültetését, sőt gazdasági hitelét is sértse azért, mert a közviszonyok állapota egyéni várakozását nem elégíti ki. Az egyéni nézetnek ily korlátlansága túltengés, amelyet az állam jogrendje az állam életbevágó érdekének nyilvánvaló sérelme nélkül megtorlatlanul nem tűrhet el.