Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

116 Büntetőjogi Döntvénytár. tani, aminthogy az ilyen irányú ténykedéseket az államok a nemzetközi jog értelmében ellenséges ténykedéseknek is nyilvánítják s az ily módon cselekvő idegen államot mindaddig, míg ártó szándékának ellenkezőjét be nem bizonyítja, ellenségnek is tekintik. A véderőről szóló törvények értelme nem hagy fent kétséget az iránt, hogy a kalonai szolgálatra behívott és bevonult egyének mindaddig, míg le nem szereltek és a katonai szolgálatból arra hivatott hatóság által törvényszerűen el nem bocsáltattak vagy tartósan nem szabadságoltattak, a haderőhöz tartoznak, akik hadifogságból való szabadulásuk után is csapattesteikhez tartoznak bevonulni s akiket illetőleg a kalonai hatóság vizsgálja meg úgy a hadifogságba julás körülményeit, mint hadifogság tartama alatt tanúsított viselkedéseiket is s ennek eredményéhez képest határoz a hadifogoly további sorsa felett. A közelmúlt tapasztalatai és a kir. Kúriának a bűnperekből merített tudomása alapján az is kétségtelen, hogy a kommunista agitáció, az agitátórius előadások sorozatos magatartásának célja minden esetben az, hogy az egyéneket a haza, a nemzet és a törvényes rend iránti szeretettől és tisztelettől eltántorítsa. Amikor tehát a vádlott ilyen szerepre vállalkozott és Moszkvában az ott élő, a magyar haderőhöz tartozó személyek előtt kommunista agitátórius előadásokat tartott és rendezett, nyilvánvalóan azzal a célzattal cselekedett, hogy a magyar haderőhöz tartozó személyeknek a magyar államhoz való hűségét megingassa, őket a magyar állammal ellenséges viszonyban álló Szovjet-Oroszország szolgálatába csábítsa, a magyar állami és társadalmi rend felforgatására irányuló cselekvésekre, sőt kínálkozó alkalom esetén a magyar állam véderejének fegyveres megtámadására is rábírja, hogy pedig az ilyen agitátórius előadások igen sok esetben sikerrel jártak, arra nézve úgy a vádlottnak, mint orosz hadifogságban volt több társának kommunistává léte és Magyarország állami és társadalmi rendjének erőszakos megsemmisítésére irányuló, külföldön és Magyarországon is ismételten előforduló szervezési működése teljes jogi bizonyosságot szolgállat. Mindezeknélfogva és mert az alsóbbfokú bíróságok, nevezetesen a kir. ítélőtábla az általa valónak elfogadóit s a kir. Kúria határozatának meghozatalánál is irányadó tények alapján az ítéletében felhozott egyéb vonatkozó indokoknál fogva azt is helyesen állapították meg, hogy a vádlott a magyar állami és társadalmi rend felforgatására és megsemmisítésére, különösen a proletár-társadalom kizárólagos uralmának erősítésére és létesítésére irányuló mozgalommal és szervezkedéssel összefüggően és ennek céljaira, mint ezen mozgalom és szervezkedés egyik vezetője a Btk. 144. §. 6. pontjába ütköző hűtlenség és a Btk. 391. §-ába ütköző bűn-