Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. nak, mint a terménynagykereskedő cég tagjának egy vagon nulláslisztet, tehát közszükségleti cikket anélkül, hogy az az eladás alkalmával tulajdonában és birtokában lett volna, avagy ily mennyiségű és minőségű közszükségleti cikkre a jelzett időben reális kötése lett volna — kgként 58 K árban eladott — ekként a nevezett közszükségleti cikkel árdrágításra alkalmas módon üzérkedett, amennyiben annak árát a fogyasztóhoz juttatása végeit nem szükséges közbenső kereskedéssel drágította, bűnösnek mondja ki az 1920: XV. te. 1. §. 4. pontjában meghatározott árdrágító visszaélés vétségében . . . Indokok: . . . Különös gonddal vizsgálta a kir. Kúria azt, hogy a vádlottnak megállapított azon tevékenysége, hogy az eladási és a szállításra az adásvevéskor kikötött időn belül birtokában és tulajdonában nem levő közszükségleti cikket a tőzsdén eladoti, árdrágulást előidézni alkalmas, a lisztes kereskedelem érdekeit sértő és veszélyeztető illegitim tevékenységet foglalt-e magában. Nem tehető az vita tárgyává sem, hogy a nemzetgazdasági élet törvényei és szabályai szerint a tőzsdének, mint a kereskedelmi élet lüktető központjának főfeladata az, hogy reális üzletek kötésével az árakat szabályozza, az áralakulásokra jótékony hatást gyakoroljon, árjegyzései a közgazdasági életre kiható útmutató hatásuknál fogva komoly is tisztességes kereskedelmi tevékenységnek az eredményei legyenek. Az oly ügyletkötés, amelyikben az egyik léi azzal a tudattal vesz részt eladó minőségben, hogy az általa eladoti árú a birtokában nincsen és azt a kikölölt határidőre megszerezni nem is akarja vagy nem is tudja, kétségtelenül szerencsejátékot képez, tisztes kereskedelmi tevékenység helyeit, mert számítása az ekként eladónak az, hogy a vevő szintén színleges ügyletet kötött, az árút átvenni szándékában nincsen, így eljárásánál nem az üzleti nyeremény a cél, hanem a másik fél károsodása által elérheJŐ nyereség. Tisztán a véletlentől függ tehát, hogy nyereséggel vagy veszteséggel jár-e reá az így kötőit különbözeti ügylet. Az sem vonható kétségbe, hogy a szerencsejátéknak ezt a nemét törvényes védelem meg nem illetheti, mert az az állam, mely a Kbtk. 87. §-ában magát az állampolgár is védelmezni akarja saját könnyelműsége következményei ellenében s ezért tilló jogszabályt alkotott a szerencsejátékban résztvevés ellen, a közgazdasági életet súlyos veszéllyel fenyegető ezt az üzleti visszaélést törvényesnek el nem ismerheti. Kétségtelenül helyes tehát a jelen eset méltatásánál annak kiindulópontként való felvétele, hogy a vádlott a szerencsejátékszerű ügylet kötésével illegitim kereskedelmi tevékenységet végzett. Ami pedig azt illeti, hogy az ily ügyletek kötése árdrágulást előidézni alkalmas-e, erre csak igenlő válasz lehet a felelet.