Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. Ennek az értelmezésnek helyességét támogatja a szóbanforgó néptörvény végrehajtása tárgyában kiadott 6495/1919. I. M. sz. (Ig. Közi. XXVIII. évf. 2. szám 133. lap) rendelet III. részének I. pontjában foglalt az a kijelentés is, hogy «a néptörvényben gyakorolt közkegyelem általában csak azokra terjed ki, akikre nézve a kegyelemnek a néptörvényben megállapított feltételei már a néptörvény kihirdetésének napján, vagyis 1919. évi február hó 13. nápján fennállott)). Ha a néptörvény a 6. §-ának 1. és 2. pontjában megjelölt bűncselekmények bűnvádi üldözését oly esetekben is elengedni kívánta volna, amelyekben a bíróság ítéletét még csak a néptörvény kelte után fogja meghozni, akkor az állapított meg, szavak után be kellett volna iktatnia a következőket: «vagy fog megállapítani)). Ily szövegezés azonban vagy a törvény jelenlegi szövegének oly irányú magyarázata, mely feltételezi, hogy nem jogerős ítélettel még el nem látott ügyekben a. bűnvádi eljárás a nem jogerős ítélet meghozataláig a törvény életbelépése után is folytatandó, egyrészről ellenkeznék a törvénynek azzal a kijelentésével, hogy a szóbanforgó bűncselekmények bűnvádi üldözését elengedi, másrészről pedig a kegyelmet elsősorban attól tenné függővé, hogy a bíróság hat hónapot, illetőleg két évet meghaladó, „vagy pedig meg nem haladó szabadságvesztés-büntetést fog-e megállapítani, másodsorban pedig attól, hogy a vádló az ítélet ellen fog-e a vádlott terhére perorvoslatot használni, vagy azt utólag vissza fogja-e vonni. Ez pedig nem jelentene mást, mint azt, hogy ilyen esetekben a kegyelmezés kérdésében nem a néptörvény, hanem az eljáró bíróság és közvádló döntene, ami merőben ellenkeznék nemcsak a kegyelmi jog természetével, hanem a szóbanforgó néptörvény végrehajtása tárgyában kiadott 6495/1919. I. M. számú rendelet bevezető részében foglalt azzal a kijelentéssel is, hogy «a kegyelmet az említett törvény alá eső egyéneknek közvetlenül maga a néptörvény adta meg s az igazságügyi hatóságoknak e részben csupán az a feladata, hogy megállapítsák, hogy meg vannak-e az engedélyezett kegyelemnek előfeltételei)). Ugyanennek a rendeletnek II. része sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint olyan esetben, amidőn valamely előfeltétel a törvény életbeléptének időpontjában még be nem következett volna, a kegyelmi eljárást függőben kellene tartani addig, míg a hiányzó feltétel bekövetkezik, tehát például amíg az ilyen ügyben a bíróság ítéletet hoz, hanem ellenkezőleg a rendelet II. részének 1. pontja akként rendelkezik, hogy a folyamatban levő bűnvádi ügyeket aszerint, hogy a bűnügy mily hatóságnál