Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

66 Büntetőjogi Döntvénytár. nak és nyilvánvaló hézagának pótlása yolna, ami ellenkezik a Btk. 1. §-ával; minthogy végül az uzsorabíróság eló'tl az eljárás tárgya, az Ube. 13. §-a szerint csak az 1920: XV. tc.-be ütköző bűncselekmény lehet: mindezeknél fogva az uzsorabíróság túl-' lépte hatáskörét akkor, mikor a jelen ügyben eljárt és ítéletet hozott ahelyett, hogy az ügyet a fennforogni látszó rendőri kihágás elbírálása végett az erre illetékes hatósághoz áttette volna; miért is az uzsorabíróság ítéletét a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott semmisségi okból hivatalból megsemmisíteni és az uzsorabíróságot törvényszerű eljárásra utasítani kellelt. . . II. Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét a Bp. 22. §-a, mely szerint, ha a főtárgyalás előtt tűnik ki, hogy a bűncselekmény kisebb hatáskörű bíróság elé tartozik, az ügyet vehhez kell átlenni, miből következik, hogy a főtárgyalás elrendelése után hasonló esetben is a nagyobb hatáskörű bíróság jár el. Ebből azonban nem lehet azt a szabályt levezetni, hogy a kir. Kúria helytelen elsőfokú minősítés esetében az ügyet a Bp. 385. §. b) pontja alapján mindig megvizsgálja, egyébként kisebb hatáskörű bíróság elé utalt bűncselekménynek minősíti a cselekményt és a törvénynek megfelelően ítél. Ennek a kérdésnek mikénti eldöntése szoros összefüggésben áll a Bp. 384. §. 4. pontjával, valamint a Bn. 34. §-ának ama rendelkezésével, mely szerint a kir. Kúria az ügy érdemében nem ítél s csak kasszatorius hatásköre van, ha az alsófokú bíróságnál a fél kérelmére vagy hivatalból észlelendő eljárási szabálytalanság történt. Ez a szabály logikai folyománya az anyagjogi felülvizsgálat ama rendszerének, mely szerint a felülvizsgálati bíróság anyagjogi szempontból csak akkor reformálhatja az alsófokú bíróság ítéletét, ha az a vele kapcsolatos eljárással együtt perjogilag hibátlan és szabályszerű. Tehát a Bp. 22. §-ára tekintettel két eshetőség veendő figyelembe a felülvizsgálatnál. Az eset az, midőn a Kúria helyes^ogi értékelése vagyis minősítése szerint is jogosítva lett volna az alsófokú bíróság a hatáskör szempontjából eljárni s oly minősítést felvenni, amit a Kúria helyesnek tart. Ébben az esetben a Kúria a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján érdemben jár el s reformálja az ítéletet. A másik eset az, mikor az alsófok a Kúria szerinti minősítést kiindulási pontnak elfogadva a hatásköri szabályokat megsértette volna, ha ily minősítést vesz fel. mert a Kúria szerinti törvényes minősítés megállapítására az eljárt alsófokú bíróság speciális hatásköri szabályokra tekintettel a Bp. 22. §-a alapján sem lett volna jogosult. Ebben az esetben perjogilag szabály-