Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. cselekmény a Btk. 2. §-ára való tekintet tel mezőrendó'ri kihágásnak volt minősítendő. A szóbanforgó kihágás azonban az 1894: XII. tc. 93. §-ának végbekezdéséhez képest a sértett magánindílványára üldözendő. Minthogy pedig további való lényként az is megállapítást nyert, hogy a sértett a bíróság előtt kifejezetten kijelentette, hogy a szóbanforgó bűncselekmény miatt a vádlottak megbüntetését nem kívánja: ennélfogva a kir. Kúria is ezt a kijelentést annál is inkább a magánindítványnak a Btk. 116. §-a szerinti visszavonásának minősítette, mivel a Btk. 110. §-a értelmében a magánindítvány előterjesztése előfeltétele a kérdésben forgó bűncselekmény üldözhetésének vagyis a vádlott megbüntelhetésének. Ha pedig az indítvány megtétele egyértelmű a vádlott megbüntetésének kívánásával, úgy e megbüntetés nem kívánása a magánindítvány visszavonását is kell, hogy jelentse. És mivel ehhez képest a magánindítvány lényege a vádlott megbüntetésének a kívánása: ennélfogva az a körülmény, hogy sértett kártérítési igényét fenntartotta, mitsem változtat a visszavonás hatályosságán. Ez nyilvánvaló a Bp. 489. §-ának rendelkezéséből is, mely-, nek értelme az, hogy felmentés esetében a sértettnek nyitva áll az út a polgári bírósághoz, hol kárának megtérítését akadálytalanul követelheti ... 35. Gondatlanságból elkövetett bűncselekménynél ki van zárva a bűnrészesség minden formája; de ki van zárva annak a jogi lehetősége is, hogy az adott esetben érvényesült egyik gondatlanság mentse a másikat. Mindenki önállóan felel a saját gondatlan cselekményeért, amely az eredménynek egyik előidéző oka gyanánt jelentkezik. , (Kúria 1922 márc. 7. B I. 36 1922. sz.) * * = Ugyanígy Kúria BDtár X. (5.