Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

48 Büntetőjogi Döntvénytár. pítása pedig az előbb már kifejtetteken felül azért i.s törvényes, inert a vádlott a közbéke megzavarására fölötte alkalmas viszonyok között, a közéleti izgalmak által amúgy is még felzaklatott lelkű nép* előtt oly szenvedelmes gyűlölettel és rossz akarattal beszélt az úgynevezett úri osztálynak állítólagos könyörtelen önzéséről, a szegények iránt való igazságtalanságáról, s ezzel szemben a népuralom előnyeiről, hogy neki magának egy pillanatig sem lehetett kétsége a tekintetben, hogy a valósággal ellenkező éles szavai, keserű kifakadásai fölötte alkalmasak az úri osztály elleni harag, gyi'ílölet felkeltésére. Ennek a fölismerése és belátása pedig elég arra, hogy a vádlottnak az izgatásra irányuló szándéka megállapíttassék. A vádlott bűnösségét ennélfogva az alsóhíróságok helyesen, a törvénynek megfelelően mondották ki. Ami a vádbeli cselekmény minősítésének törvényességét illeti, a védelem semmisségi panasza e tekintetben sem bír semminemű jogi alappal; mert a vádlott valónak vett. nyilvánosan, gyülekezet előtt tett kifakadásai, célratörően részletező kijelentései nemcsak az eljárt csendőröket sértő kitételeket tartalmaznak, hanem azt messze meghaladóan annak az állítását és bizonyítását is, hogy a társadalom úri-, vagyonos osztálya a szegény néposztállyal szemben nem jár el igazságosan, emberiesen és csendőreivel is kínozza a népet. A vádlott cselekményében tehát a hatósági közegek sértegetése mellett magasabb rendű érdeknek: a társadalmi osztályok között való békének a veszélyeztetése, a törvényes tényálladék szerint tehát az izgatás is bennfoglallatik, s ezen utóbbi, mint bűntelt nem olvadhat bele a Kbtk. 46. §-ában meghatározott kihágásba, hanem megfordítva. A kir. ítélőtábla által fölvett minősítés tehát jogilag kifogásf talán . . . III. * (Kúria 1922 márc. 7. B I. -28/1922. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla ellen a vádlott csatlakozása mellett a védő a Bp. 385. 8. 1. a) pontja alapján azért él semmisségi panasszal, mert a vádlott terhére megállapított kijelentésekben egyenes felhívás nincs, a kijelentéseket a vádlott nem gyülekezet előttr hangos szóval tette, hanem csak kisebb csoportokkal beszélgetve és halk hangon, amivel nem izgatott, hanem alkotmányos országban az intézményeket kritizálta, ami nem büntetendő cselekmény. A vádlott bűnösségének megállapítása tehát csak anyagi semmisségi ok létesítésével történhetett. Ezzel szemben a valónak elfogadott és a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás az, hogy a vádlott 1920 júl. 15-én Püs-