Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. leges szándék (dolus eventualis) az, midőn a tettes célja kisebb jogsértésre irányul, de magáévá teszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. (Kúria 1922 jan. 18. B II. 5062/1921. sz.) A kir. Kúria: A vádloltak és a védők semmisségi panaszának a Bp. 385. §. J. b) pontjára vonatkozó részét elutasítja, a kir. főügyész semmisségi panaszát azonban alaposnak találván, a kir. ítélőtábla ítéletét a cselekmény minősítésére és ezzel kapcsolatosan a büntetés kiszabására vonatkozó részében, a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíti, a vádlottakat, mint * a Btk. 69. §. 1. pontja szerint felbujtókat nem a Btk. 279. >i-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében, hanem a Btk. 278. £-ába ütköző gyilkosság bűntettében mondja ki bűnösnek . . . Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész, mindkét vádlott terhére, a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a szándéknak előre történt megfontolása és ezzel kapcsolatban a Blk. 278. §-ában meghatározott gyilkosságnak megállapítása mellőztetett . . . A cselekmény jogi értékelésénél ugyanis a vitás kérdés az, hogy az előre megfontolt szándék vádlottak ellen megállapítható-e ? A kir. ítélőtáblának erre nézve aggályai voltak, ez okból vádlottakat, mint felbujtókat csak szándékos emberölés bűntette miatt ítélte el; a kir. Kúria azonban a tényállás gondos mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék minősítése helyes és törvényes, amit az elsőbíróság nagy alapossággal, minden részletre kiterjedő, körültekintő gondossággal indokolt meg. A kir. Kúria elfogadja a törvényszék okfejtését minden részletében, a kir. ítélőtábla érvelésével szemben azonban szükségesnek tartja az alábbiak kiemelését. Helyes a kir. ítélőtáblának az a kijelentése, hogy az idő rövidsége magában nem zárja ki a premeditációt, de helytelen az a következtetése, hogy jelen esetben a rövidebb időköz nem lehetett elegendő arra, hogy a vádlottak cselekményük horderejét kellőleg megfontolhassák. Arra nézve nincs adat a tényállásban, hogy mennyi idő telt el az ölési szándék megfogamzásától annak végrehajtásáig, de ez a felbujtóknál — amint az alábbiakból kitűnik — közömbös és csak a tettesre bír fontossággal. Tény az, hogy midőn J. Imre \ mezőőr a fölött a vízmosás fölött elhaladt, ahol vádlottak meg voltak húzódva s annak elhaladása után a kivágott fát tovább hurcolták, útközben N. Gábor vádlott nyomban felemlítette, hogy J. Imre őkei valószínűleg meglátta, s most ismét fel fogja őket jelenteni, jó volna tehát őt láb alól eltenni s egyben felszólította M. (iyörgy vádlottal.