Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Kúria a koronaügyész jogegységi perorvoslatát alaptalannak találta, s ennek következtében azt a Bp. 442. £-a érteimében elutasította. A jogegység érdekében használható perorvoslat jogi alapja ugyanis általános jelentőségű, elvi súlyú törvénysértés, amelynek meghagyásával az igazságszolgáltatás egysége veszélyeztetve van, amelynek megszüntetése nélkül az igazságszolgáltatás téves irányokba terelődik, amellyel a bíró a törvény akaratát meghamisítja és amely miatt a bíró törvényalkalmazása a jogrendet sérti. Nyilvánvaló ezekből, hogy a rendes perorvoslatoknak a perjogban megengedett minden lehetősége alig lehet elfogadható alapja a más célt szolgáló jogegységi perorvoslatnak és kétségtelen, hogy nincs helye ily perorvoslatnak különösen ott, ahol konkrét tényállásnak a törvényes tényálladékok keretébe való beillesztésére vonatkozás felismerő, latolgató, mérlegelő és értékelő bírói munkáról van szó. A bíróságok szabad kogniciójához — amíg azok jogelveket, általános törvényi igazságokat nem sértenek — jogegységi perorvoslattal nyúlni nem lehet. S nem lehel általános jelentőségű törvénysértés nélkül merőn a bírói kognició tévessége vitatásának célzatával a jogegységi perorvoslattal pótolni ott, ahol az előbbieket a törvény akarata kizárta. A kir. kúria .pedig a jelen esetben úgy találja, hogy a használt jogegységi perorvoslat a bírói szabad felismerés, a független értékelés terére tévedt, ahol a rendes perorvoslati lehetőségek tágabb keretében óhajt érvényesülni s ehhez a kir. kúria nem járulhatott hozzá. Mert nyilvánvaló, hogy itt arról van szó, hogy a kir. törvényszék a valónak vett tényállást az összes perbeli körülmények keretében olyannak találta, amelyből biztossággal következtett a vádlott ölési szándékának előre történt megfontoltságára, noha e tekintetben sem ténybeli, sem jogi megállapításai nem kimerítők és a Bp. 327. §. a) pontjának nem felelnek meg. Ezzel szemben a koronaügyész jogegységi perorvoslata azt vitatja, hogy az adott tényállásból a köztudomást is hozzávéve, az előre való megfontoltságra következtetni nem lehet. A koronaügyéáz tehát voltaképen nem elvi törvénysértést vitat, hanem adott eset tekintetében a bírói felismerést tartja tévesnek és a tények jogi értékelését hibáztatja, ami mind a bírói kognició szabadságának körébe tartozik és a jogegységi pernrvoslatnak tárgya nem lehet. Ezért kellett a koronaügyész jogegységi perorvoslatát elutasítani. — Jogegységi perorvoslat elutasítása elvi okon : BDiár III. *->ö±, VI. 95., X. 67., XII.' 41.