Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

30 Ilim tetőjogi Döntvénytár. 385. §. 1 pontja alapján bejelentett ennek indokolására figyelemmel azonban nyilván a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított s ilyenként tekintett semmisségi panasza alapos. Az uzsorabíróság azzal az indokolással mellőzte vádlott cselekményének az 1920: XV. le. I. igának 4. ponlja szerint való minősítését, hogy nem nyeri bizomílási az, hogy a vádlott fűtőanyagok állandó eladásával árdrágításra alkalmas módon üzérkedett volna. Ezzel szemben az uzsorabíróság által megállapított tényekből a kir. Kúria azt a jogi következtetést vonja le, hogy a vádlott az 1920 : XV. tc.-nek úgy az 1., mint a 2. pontjaiba ütköző cselekményeivel, amelyekben az uzsorabíróság őt bűnösnek mondoila ki, árdrágításra alkalmas módon üzérkedett is annyiban, amennyiben ebből a célból a tüzelőanyagnak a fogyasztóhoz juttatása \égelt nem szükséges közbenső kereskedéssel a tüzelőanyag árát drágította. A megállapított tényállás szerinl ugyanis a vádloll. aki egy fogépésznek elvált neje és szobakiadásból tartja fenn magát, 192n. évi október és november hónapokban, amikor a Iának a kiskereskedelemben való eladásra megállapított legmagasabb ára métermázsánként 4920 szept. 6-IÓ1 november o-ig 1 i3 K (és nem mint a törvényszék ítéletében van 122 K), 1920 nov. 3-tól december l-ig pedig 165 K volt, a tűzifa métermázsájáért Sz." Nándori ól 300 K-t. I\ Imrénétől pedig 400 K-t követeli és fogadott el; továbbá. hogv ugyanabban az időben szénért, tehát olyan közszükségleti cikkéri. amelynek legmagasabb árát a hatóság nieu nem szabta, tájékoztató ára pedig a származás helye szerinl mélermázsánként 56 K 10 f és 74 K 10 f között változott, úgy P. Imrénétől, mint Sz. Lajosnétól. métermázsánként 120—120 K-t, tehát oly árt követelt, amely a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. A vádlott ezen eljárásával nem a tüzelőanyaggal való kereskedésbe illeszkedett bele szükséges közbenső szervként, hanem anélkül, hogy erre hivatása vagy engedélye letl volna, azt a fát és szenet árusította s vele egy házban lakó, szorull helyzetben lévő polgároknak, amelyet a nála albérletben lakó őrmesterek szállítottak lakására kocsiszámra. A láncolatos kereskedésnek typikus esete ez, s ennek fennforgásához nem szükséges az árusításnak állandó foglalkozásként űzése, ami a cselekményt az 1920 : XXVI. tc: 8. §-a értelmében már bűntetté minősíti, hanem elegendő akár egyszeri ilyen üzérkedő célú ügyletkötés is. Ezek szerint téves tehát az uzsorabíróság ítélete annyiban, amennyiben a vádlott cselekményét IKMII minősítette az 1920. évi XV. tc. 1. §-ának 4. pontja szerint is. III. De tévesen minősítette az uzsorabíróság a vádlottnak vád