Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

14 Büntetőjogi Döntvénytár. lása esetében is csak a 6800/1920. P. M. számú rendeletben meghatározott kihágás forog fenn. A panasz alaptalan. ... Az 1920: XV. tc. 1. §. 6. pontjába ütköző vétség fennforgása attól függ, hogy a minisztérium tilalma alatt áll-e valamely árú kivitele, hogy a kivitt, vagy kivinni megkísérelt árú közszükségleti cikk-e és hogy a kivitel nyerészkedési célzattal történt-e. Az adott esetben ezen tényálladéki elemek egyike sem hiányzik. Ugyanis az 1921 január 24-ik napján 6800/1920. P. M. sz. alatt kibocsájtott s az 1921 június 11-ik napján kelt 4220/1921. M. E. számú rendelettel érvényében továbbra is fenntartott rendelet 3. §-ának első pontja tiltja olyan aranynak és ezüstnek kivitelét, amilyen aranyat és ezüstöt a vádlott kivinni szándékozott. Az arany és ezüst, mint ilyen, bármely formában, az uzsorabíróság által ide vonatkozóan helyesen felhozott okokból közszükségleti cikk. És a vádlott cselekménye a törvényszék által megállapított konkludens tények szerint a nyerészkedési célzatot is magában foglalja. A védelemnek az az érvelése pedig, mely szerint az 1920. évi XV. tc. 1. §. 6. pontjában említett korlátozás alatt a belföldi forgalomban való korlátozás értendő, téves, mert a csempészet büntetőjogi értékelése, mint ennek a kir. Kúria már ismételten kifejezést adott, semmi vonatkozásban sincs a belföldi forgalom korlátozásával, mivel más a jogi érték és a jogilag védett érdek a belföldi forgalom korlátozásánál és más a kiviteli tilalomnál. Nem tévedett tehát az uzsorabíróság abban a kérdésben, hogy a vádlott cselekménye megállapítja bűncselekménynek és pedig az 1920: XV. tc. 1. §. 6. pontjába ütköző árdrágító visszaélés vétségének tényálladékát. A vádlott azonban az által, hogy a határállomásra jegyet váltva, a kivinni szándékolt arannyal és ezüsttel vonatra ült, a kivitelt csak megkezdte, de be nem végezte. Az uzsorabíróság tehát a vádlott cselekményét a törvény megsértésével minősítette kísérlet helyett bevégzett cselekménynek. 10. Vagyoni elégtétel kiszabásának csupán az 1920. évi XV. tc. 3. §-ában, illetőleg az 1920: XXVI. tc. 8. §-ában meghatározott bűntett miatt van helye; árdrágító