Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. alá eső bűncselekménynek lényege az, hogy a teltes árdrágításra alkalmas üzérkedést kövessen el, s különösen ily célból a közszükségleti cikknek az árát a fogyasztóhoz juttatása végett nem szükséges közbenső kereskedéssel drágítsa. Kiemeli e helyütt a kir. Kúria azt is, hogy az 1920 : XV. tc. 1. §. 4. pontjában meghatározott bűncselekmény veszélyeztető cselekmény, így annak nem lényálladéki eleme az, hogy az árdrágítás tényleg be is következzék, elégséges, ha annak a lehetősége és valószínűsége fennforog. A jelen ügyben az uzsorabíróság által megállapított s e helyütt is irányiadó tényállás szerint M. Ferencné vádlott két ízben vásárolt nagykereskedőktől zsírt továbbeladás céljából, 1. 1922. évi június hó 6-án S. György nagyvágótól vett 50 q zsírt kgr-ként 200 K árban, mely zsírmennyiség már a vételt megelőző időben a székesfővárosi hűtőházban volt elhelyezve, 2. 1922. évi június hó 24-én a pécsi sertéshízlalótól vásárolt újabb 100 q zsírt kgr-ként 330 K árban, ezt a zsírmennyiséget Budapestre felszállíttatta és 1922. évi július hó 24-én ugyancsak a nevezett hűtőházban raktározta el. A kir. Kúria az Ube. 20. §-ában biztosított jogánál fogva ezt a ténymegállapítást azzal egészíti ki, hogy M. Ferencné vádlott 1922. évi június hó 20—25-ike közötti időben megbízást adott S. József ügynöknek, hogy az 50 q zsírt adja el, ez azonban a megbízást a főtárgyaláson ki nem derített okokból teljesíteni nem tudta, továbbá, hogy a 100 q zsírnak a megvásárlása, de legalább is annak Budapestre való felszállítása oly időben történt, amidőn M. Ferencné vádlott a nevezett ügynök részére adott megbízásnak sikertelenségét jól tudta, végül azzal, hogy J. Károly tanú vallomása és a főtárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt levél szerint a fenti vásárlásokkal járó pénzbeli kiadásokat megfelelő előlegek nyújtásával a ((Budapesti Takarék-és Vásárpénzlár Részvénytársaság)) fedezte. Már egymaga a most előadottakból kitetsző az a lény, hogy a vádlott oly mennyiségű közszükségleti cikkeit szerzett be, amelynek elhelyezéséről, illetve elárúsításáról gondoskodni nem tudott, rámutat arra, hogy az ily eljárás nem szolgálja a tisztességes kereskedelem céljait, hanem azt a célt, hogy az árúfelhalmozás folytán a kereslet és a kínálat között kívánatos egyensúlyt megzavaró árúszükség álljon be, mely tevékenység alkalmas az árdrágításra s így kimeríti az üzérkedés fogalmát. Ámde az uzsorabíróság által megállapított fentvázolt tényállásnak azon adatai, hogy a vádlott sertésnagyvágótól, serléshízlaló-telepről s minden alkalommal nagyban vásárolta a közszükségleti cikket képező disznózsírt, annak a következtetésére is