Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

114 Büntetőjogi Döntvénytár. megadónak sem volt s nem lehetett ez irányban más célja, más akarata, minthogy a sértett által hozzájuttatott felhatalmazás alapján a kir. ügyészség kizárólagos vádemelési jogát gyakorolja. Ezek szerint a felhatalmazás megadásának a Bp. 91. §-ában előirt, csak tájékoztató rendelkezésétől eltérő módja, illetve a felhatalmazásnak a Bp. 91. §-ában nem említett módon a kir. ügyészséghez való juttatása a Btk. és az 1914:XLI. tc. anyagi jogi szabályai szerint büntethetőséget kizáró oknak nem tekinthető, a Bp. 91. §-a pedig, mint alaki jogi rendelkezés, ily anyagi jogi okot meg sem állapíthat. . . * * = A hatóságnál beadott feljelentés, amely a kir. ügyészséghez áttétetett: törvényszerű felhatalmazás : BDtár III. 164. — A kir. közjegyző által a sértett közhivatalnok panaszáról felvett és a kir. ügyészséghez áttett jegyzőkönyv : törvényszerű felhatalmazás : Kúria JEH 10,20(3/1905. — V. ö. azonban BJT LIV. 58.: Hiányzik a törvényszerű felhatalmazás, ha az annak megadására hivatott hatóság maga fordul a bírósághoz vagy a felhatalmazást a sértettnek adja meg, aki maga közvetlenül a bírósághoz fordul. 57. Az 1921:111. tc. 7. §-a alá esik a vádlottnak az a cselekménye, hogy oly röpiratot, amely a magyar nemzet, a magyar állam és az ország kormányzója ellen durva rágalmakat tartalmaz, másoknak felolvasott és egyeseknek odakölcsönözött. (Kúria 1922 okt. 17. B I. 5087/1922. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. indokok: A különvédő a Bp. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozással a bűnösség megállapítása miatt jelentett be semmisségi panaszt, amelynek okát a védői előterjesztésekből kivehetően a kir. Kúria abban találta megjelöltnek, hogy a vádlottak — bár esetleg gondatlanul jártak el — de az állam- és nemzetellenes röpiratot nem terjesztették, tehát terhökre az 1921:111. tc. 7. §-ában meghalározott vétség nem állapítható meg. Az így bejelentettnek és megokoltnak vett panaszt a kir. Kúria, mint alaptalant, azért utasította el, mert valónak elfogadott tény az, hogy a magyar nemzet, a magyar állam és ennek kormányzója ellen összehalmozott, legdurvább és a leggonoszabb rágalmakkal leli röpiratot M. József és P. István vádlottak nemcsak maguk olvasták és másoknak buzgón felolvasták, hanem olvasás végett egyeseknek oda is kölcsönözték.