Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 15. kötet (Budapest, 1923)

Büntetőjogi Döntvénytár. = A valótlanság nem tényálladéki eleme a rágalmazásnak : a valóság bebizonyítása csak oly esetben zárja ki rágalmazás megállapítását, ha a valóság bizonyításának helye van: BDtár XII. 17. — A nyolc napban megszabott határidőn túl előterjesztett exceplio veritatis nem vehető figyelembe : BDtár XII. 70. — A főtárgyaláson előterjeszteti exceptio veritatis elkéseti : BDtár X. 30. — Fellebbviteli főtárgyaláson már nem lehel valóság-bizonvítási fölvételt indílvánvozni : BDtár XIII. 27. 54. /. A St. 48. #-ában meghatározott elévülési határidők, mind a sajtóper megindítása előtti időben, mind a sajtóper folyama alatt irányadók. A magánindítvány előterjesztésének határidejére vonatkozóan megmaradt ugyan a Btk ÍVJ. §-ában foglalt rendelkezés hatálya, de a magánindítvány csupán a sajtó elévülési határidőn belül érvényesíthető. — //. Oly esetben, midőn a bíróság a vádlottat elévülés okából felmenti, nincs helye az ítélet indokolásában oly bírói kijelentésnek, amely a vádlott bűnösségére utal. (Kúria 1922 jún. 13. B 1. 1631 1922. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panasz elutasíllatik. Indokok: A másodbírósági ítélet ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. c) pontjára való hivatkozás mellett azzal a megokolással jelentett be semmisségi panaszt, hogy a St. 48. §-ban megjelölt hat hónapi határidő csak a bűnvádi eljárás megindítására vonatkozik; ellenben a bűnvádi eljárás további folyamán a Btk. 106. i^-nak végbekezdésében meghatározott három évi elévülési határidő irányadó. A panasz azonban, melyet a koronaügyész is fenntartott, alaptalan. A St. 48. ij-ában meghatározott elévülési határidők ugyanis abszolút és általános érvényűek a sajtóper minden szakában épen úgy, mint a per megindítása előtti időben. Szóval a sajtóperben az elévülési nem a Blk. 106. és a Kbtk. 31. §-ai, hanem a St. 48. §-a szabályozza. Csak a magánindítvány előterjesztésének határidejére vonatkozóan maradt meg érvényben a St. 48. §-nak kifejezett rendelkezése szerint a Btk. 112. §-a és a Kbtk. 12. §-a, de természetszerűen ez utóbbi törvényhelyekben meghatározott határidők is csak a St. 48. §-ban megjelölt általános elévülési határidőkön belül érvényesülhetnek . . .